Nagyboldogasszony templom

A templom építésének idejét művészettörténeti kutatók a XIII. sz. második felére teszik. A téglából épült templom egy téglalap alakú hajóból és kelet felől hozzá csatlakozó egyenes záródású szentélyből áll.

A sekrestye későbbi építésű, a szentély beugrós. Belsejében a diadalív már nincs meg, de a freskók körvonalai megőrizték a dongaboltozat vonalát. A szentély falán 1957-ben tárták fel a középkori falfestményeket. A mintegy 22 m2-es freskó a vastag vakolatréteg alatt elsőrendű állapotban maradt fenn.

A mozgalmas lovas alakokkal benépesített Golgotát ábrázoló keleti falon lévő freskó, a Zsigmond kori olasz és magyar ruházatból ítélve a XV.sz első felében keletkezhetett. Elképzelhető, hogy a bélteki templom faliképének festője egy Masolinotól tanult, olasz hatást követő, ismeretlen magyar személy.