Az 1910-ben épült és 1926-ban bővített régi iskolaépület mellett az új iskola átadására 1958. augusztus 20-án került sor. A falu lakói által „Fűdes”-nek nevezett területen, az akkori kor színvonalának megfelelő négy tantermes iskola a Községi Tanács kezdeményezésére épült, 1 millió Ft-os költséggel, az ÉM. Borsod Megyei Kivitelező Vállalat kivitelezésében.
Az épület és a környezete otthonosabbá tételében a Szülői Munkaközösség tagjai nem kis feladatot vállaltak. Ennek egyik példája, hogy 1958-ban több száz forintot adományoztak az iskola függönyeinek a megvásárlására, melyet társadalmi munkában meg is varrtak. A szülők mindenben támogatták a nevelőtestületet, az iskola vezetését, amivel az ott tanuló gyerekeik javát szolgálhatták. Több tanévben is előfordult, hogy fűtési időszakban az iskolába járók szenet, vagy fát vittek, hogy a tantermeket megfelelő hőmérsékletre fel lehessen fűteni. Az épületben a folyóvíz bevezetésére csak 1983-ban, a központi fűtés kiépítésére 1984-ben került sor.
A háborúk közötti időszakhoz hasonlóan, 1959-ben is kialakították az iskolakertet. A főképpen zöldségtermesztést folytató kert az Úttörő Szövetkezet keretén belül működött.
Az 1965/66-os tanévben a megnövekedett tanuló létszámot (164 tanuló) már egy tíztagú nevelőtestület oktatta.
Nagy vihart kavart a faluban az 1978 nyarán elterjedt hír, miszerint a körzetesítés miatt a felső tagozatos tanulókat vagy Sátára-a székhely községbe-, vagy az új Putnoki kollégiumba viszik tanulni. Az indoklás szerint kicsi a nekézsenyi iskola, hiányoznak a szaktantermek, nincsenek meg a minőségi oktatás feltételei. A körzetesítésre végül is nem került sor.
1996-ban egy új szárnyat építettek a meglévő iskolához, melynek révén nyolc tantermessé vált. Sor került a szertárak és egy új iskolai könyvtár kialakítására is, de a tornaterem építése ezúttal is elmaradt. Ennek hiányában a tornaórákat jó időben az udvaron és a futballpályán, rossz idő esetén a mászó falakkal is felszerelt un.„Mozi” -Művelődési Ház- épületében tartották. Itt került kialakításra a technikai oktatást segítő műhely is.
Az ezredforduló idején az iskola alapoktatást végző, nyolc évfolyammal működő intézmény volt, közös igazgatással a napközis óvodával. A nevelőket a gyermekközpontúság vezérelte, fontos feladatnak tekintve a személyiség- és képességfejlesztést, a felzárkóztatást és a tehetséggondozást.
A tanulói létszám ebben az időszakban 100-110 fő körüli, az osztályok kis létszámúak. A nevelőtestület 10 fő képzett szakember, tanítók és szaktanárok. Sokrétű oktató–nevelő munka folyt, az angol nyelv tanulásától a számítástechnikai ismeretek oktatásán át a természetvédelmi, képzőművészeti ismeretek átadásáig. A szabadidő tartalmas eltöltését sportkör, szakkörök, színjátszó csoport, stb. segítette. Az iskola és az óvoda – mint mindig – ekkor is szívügye az egész községnek.
A 2005/2006-os tanévben még 101 tanulója volt az iskolának, 62-en felső tagozatosok, 39-en alsó tagozatosok voltak.
2007-ben a költséghatékonyságra, a csökkenő gyermeklétszámra, valamint a nagyobb intézmények korszerű felszereltségére való hivatkozással – követve az országos trendet -, az Önkormányzat csatlakozott a Dédestapolcsány–Mályinka–Tardona települések által működtetett Közoktatási Intézményfenntartó Társuláshoz és a Lajos Árpád Általános Iskola Nekézsenyi Tagiskolája lett. 2008-ban elballagott az utolsó nyolcadikos osztály, hiszen szeptembertől a felső tagozatos tanulók már Dédestapolcsányban tanultak tovább. A Nekézsenyi Tagiskolában 3 fős tantestület oktatta az alsó tagozatos tanulókat, ekkor 41 főt, közülük tízen a környező településekről jártak ide.
A tanulói létszám évről-évre kevesebb, 2013-ban 10 fő, ebből 3 tanuló nem nekézsenyi. A 2014/2015-ös oktatási évben adott helyet utoljára néhány tanulónak az iskola épülete és a nagy múltú, generációkat útjára bocsájtó nekézsenyi iskolai oktatás megszűnt.
Az Önkormányzat képviselőtestülete 2015-ben úgy döntött, hogy a megüresedett épületegyüttes új szárnyában létrehozza a falu múzeumát, a Hagyományok Házát, mely állandó kiállításaival, bemutatóival segít az itt élőknek és az ide látogatóknak a régi hagyományok felidézésében, a múlt megőrzésében.
Az átadásra a község első ismert írásos említésének 600.évdulójának tiszteletére rendezett ünnepi Faluköszöntő Napon, 2015.szeptember 19-én került sor.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az épület és a környezete otthonosabbá tételében a Szülői Munkaközösség tagjai nem kis feladatot vállaltak. Ennek egyik példája, hogy 1958-ban több száz forintot adományoztak az iskola függönyeinek a megvásárlására, melyet társadalmi munkában meg is varrtak. A szülők mindenben támogatták a nevelőtestületet, az iskola vezetését, amivel az ott tanuló gyerekeik javát szolgálhatták. Több tanévben is előfordult, hogy fűtési időszakban az iskolába járók szenet, vagy fát vittek, hogy a tantermeket megfelelő hőmérsékletre fel lehessen fűteni. Az épületben a folyóvíz bevezetésére csak 1983-ban, a központi fűtés kiépítésére 1984-ben került sor.
A háborúk közötti időszakhoz hasonlóan, 1959-ben is kialakították az iskolakertet. A főképpen zöldségtermesztést folytató kert az Úttörő Szövetkezet keretén belül működött.
Az 1965/66-os tanévben a megnövekedett tanuló létszámot (164 tanuló) már egy tíztagú nevelőtestület oktatta.
Nagy vihart kavart a faluban az 1978 nyarán elterjedt hír, miszerint a körzetesítés miatt a felső tagozatos tanulókat vagy Sátára-a székhely községbe-, vagy az új Putnoki kollégiumba viszik tanulni. Az indoklás szerint kicsi a nekézsenyi iskola, hiányoznak a szaktantermek, nincsenek meg a minőségi oktatás feltételei. A körzetesítésre végül is nem került sor.
1996-ban egy új szárnyat építettek a meglévő iskolához, melynek révén nyolc tantermessé vált. Sor került a szertárak és egy új iskolai könyvtár kialakítására is, de a tornaterem építése ezúttal is elmaradt. Ennek hiányában a tornaórákat jó időben az udvaron és a futballpályán, rossz idő esetén a mászó falakkal is felszerelt un.„Mozi” -Művelődési Ház- épületében tartották. Itt került kialakításra a technikai oktatást segítő műhely is.
Az ezredforduló idején az iskola alapoktatást végző, nyolc évfolyammal működő intézmény volt, közös igazgatással a napközis óvodával. A nevelőket a gyermekközpontúság vezérelte, fontos feladatnak tekintve a személyiség- és képességfejlesztést, a felzárkóztatást és a tehetséggondozást.
A tanulói létszám ebben az időszakban 100-110 fő körüli, az osztályok kis létszámúak. A nevelőtestület 10 fő képzett szakember, tanítók és szaktanárok. Sokrétű oktató–nevelő munka folyt, az angol nyelv tanulásától a számítástechnikai ismeretek oktatásán át a természetvédelmi, képzőművészeti ismeretek átadásáig. A szabadidő tartalmas eltöltését sportkör, szakkörök, színjátszó csoport, stb. segítette. Az iskola és az óvoda – mint mindig – ekkor is szívügye az egész községnek.
A 2005/2006-os tanévben még 101 tanulója volt az iskolának, 62-en felső tagozatosok, 39-en alsó tagozatosok voltak.
2007-ben a költséghatékonyságra, a csökkenő gyermeklétszámra, valamint a nagyobb intézmények korszerű felszereltségére való hivatkozással – követve az országos trendet -, az Önkormányzat csatlakozott a Dédestapolcsány–Mályinka–Tardona települések által működtetett Közoktatási Intézményfenntartó Társuláshoz és a Lajos Árpád Általános Iskola Nekézsenyi Tagiskolája lett. 2008-ban elballagott az utolsó nyolcadikos osztály, hiszen szeptembertől a felső tagozatos tanulók már Dédestapolcsányban tanultak tovább. A Nekézsenyi Tagiskolában 3 fős tantestület oktatta az alsó tagozatos tanulókat, ekkor 41 főt, közülük tízen a környező településekről jártak ide.
A tanulói létszám évről-évre kevesebb, 2013-ban 10 fő, ebből 3 tanuló nem nekézsenyi. A 2014/2015-ös oktatási évben adott helyet utoljára néhány tanulónak az iskola épülete és a nagy múltú, generációkat útjára bocsájtó nekézsenyi iskolai oktatás megszűnt.
Az Önkormányzat képviselőtestülete 2015-ben úgy döntött, hogy a megüresedett épületegyüttes új szárnyában létrehozza a falu múzeumát, a Hagyományok Házát, mely állandó kiállításaival, bemutatóival segít az itt élőknek és az ide látogatóknak a régi hagyományok felidézésében, a múlt megőrzésében.
Az átadásra a község első ismert írásos említésének 600.évdulójának tiszteletére rendezett ünnepi Faluköszöntő Napon, 2015.szeptember 19-én került sor.