Naszályi Vízimalom

Naszály különleges építészeti értékei közé tartozik a műemlék vízimalom épülete. Régmúltról tanúskodnak a római kori kőbányából származó kváder kőalapjai. Mai formájára az Esterházy család építette át a 18. század második felében. Ma már nem csak a malom és a malomudvar téglahídja műemlék, hanem az egész épületegyüttes. A falu életével szoros kapcsolatban áll a malom története.

A legelső hiteles adat 1694-ből való, amely a bérlő nevét is megemlíti, miszerint a Kőrösi Malom /a malom régi neve/ bérlője Rosas Molnár István volt. A reformkorban felismerték, hogy a bérlőt érdekeltté kell tenni a gabona őrlésében, mert egyébként nem hasznot, hanem költséget produkálnak. Ettől kezdve az uradalom tataroztatta az épületeket, a vízikereket és a folyót is ő tisztíttatta. A vízikerék fogazása és deszkázása volt a molnár feladata.

A malom életében fontos állomás a napóleoni –háborúk időszaka. Napóleon itt őröltette a gabonát a hadsereg részére, azonban magát a falut nem foglalta el. A fejlődés gróf Esterházy idejében töretlen volt, aki fontosnak tartotta mérnökeivel a malmok rendezését, így a naszályi malmokét is. Az 1950. június 30- án az egyik napról a másikra államosítottak mindent; a malmot a kocsmákat, boltokat, földeket. Ekkor tették félre Kurt Györgyöt is. A malom vezetője Csányi Gyula lett, az őrlést Tüske Mihály, Csapó János, Rovács Kálmán folytatta. Amikor a faluban nem volt még villany, a malomban a víz fejlesztette a villanyáramot, működtette a gép szerkezetét Nagyon jó hozamú malom volt, mivel az év 365 napjából 288 napig üzemelt, ugyanis meleg víz folyt a malom mellett.

A 35 tatai és gesztesi malom közül a naszályi az 5. helyen állt a beszolgáltatással. A teljes rekonstrukciója 2000 és 2010 között készült el a Bán család kivitelezésében és ekkor került kialakításra a történelmi múlthoz méltó környezet, a több mint 5 ha-os Arborétum. A jövőben rekreációs központként működik majd.