Evangélikus templom

A mohácsi csatát követő esztendőkben egymás után néptelenednek el a török által fenyegetett falvak plébániái, rendházai. Nem volt ez másképp Nagyvázsonyban sem, ahol a pálosok rendházát 1552-ben még fel is robbantják „nehogy a török belészálljon.” A következő évtizedekben a hadszíntérré váló végvár katonasága az egyre terjedő reformáció híve lesz. Elsősorban Luther tanai terjednek el, de hamar ismertté váltak Kálvin János nézetei is. E két tan híveinek külön egyházi szervezetbe tömörülése a Dunántúlon 1591-ben a csepregi hitvita lezajlása után következett be. A kálvinisták azaz a svájci reformáció hívei, a későbbi reformátusok e hitvita után alakítják meg a református egyházat, míg a lutheránusok azaz a német reformációi irányzat követői, az evangélikus egyházat.

A vázsonyi végvár védelmére rendelt katonák döntő többsége német, akik magukkal hozták s elterjesztették a reformáció tanait. Hogy a vázsonyi evangélikusok mikor válnak gyülekezetté, arról pontos adatok nem álnak rendelkezésünkre. I. Lipót király 1675. január 13.- án kiadott rendeletében a „nagyvázsonyi végvár ágostai és helvét hitv. őrseregének vallásszabadságot biztosít.” Nem sokkal ezután 1683-ban már templomot is építhetnek a Kinizsi –vár területén belül. Ezen első templom agyaggal tömött sövényfalú épület melynek teteje és tornya náddal volt befedve. Ezt a templomot 1795-ig használja a gyülekezet. 1796-ban Gróf Zichy Károly telket adományoz a hívők számára, melyre felépül az új templom, fazsindellyel fedve, „szép karcsú toronnyal.” Az 1863.-i tűzvész során a tetőszerkezet és a torony leégett, harangjai leolvadtak, melyet a következő évben bádog illetve cserépfedéssel építettek részben közadakozásból, újjá.

A templom tornya az idők folyamán megsüllyedt, ezért 1904.-ben lebontották, s bár az újjáépítésére a gyűjtést elkezdték, az elkövetkezendő évtizedek gazdasági nehézségei az újjáépítést nem tették lehetővé.