Református templom

A XV. században épített, akkor gótikus stílusú templom a századunk elején átépítésre került, szecessziós köntöst kapott és csak keveset őrzött meg az eredeti jellegéből. A templom átépítésének ideje korábbra tehető, mint a szentély külső falának befalazott, 1463-as évszámot viselő sírkő. Kívül az északi falat és a szentélyt az eredeti támok ritmizálják. Egy erősen bevakolt kétosztagú mérművel díszített ablaka még eredeti gótikus templomból maradt fenn. Egy 1865-ös leírás alapján tudjuk, hogy akkor még a templomhoz egy harangláb is tartozott és több gótikus ablak is volt. A templomot az évszázadok során többször átépítették, így sokat veszített eredeti jellegéből. Legutóbb Balázsi Horváth István tervei alapján szecesszióssá alakították. A tervező a torony sisakjának megformálásában, a díszítések elosztásában olyan harmonikus összhatást hozott létre, amely a megyében egyedülálló.

A templomban található szentségfülke

A reneszánsz kor a megyében számbelileg kevés emléket hagyott maga után. Közülük kiemelkedik a református templomban lévő pasztofórium. Művészileg rendkívül becses ez a gazdagon díszített vörösmárvány faragvány. Kétségtelen, hogy magyarországi olasz mester műve. Talán Várday Ferenc erdélyi püspök gyulafehérvári székesegyházában foglalkoztatott mester munkája. 1523-as évszámával az utolsó reneszánsz faragványok egyike.

A nagyvarsányi református egyhátközség úrasztali terítője

A terítőt 1656-ban Toroczkay Mária adományozta az egyháznak. A szerkezet indás Lombardi-féle reneszánszra nyúlik vissza. Hímzőműhelyben hivatásos hímzőmesterek készítették. Motívumkészlete reneszánsz illetve törökös. Öltéstechnikája szintén törökös. Díszítésében arannyal-ezüsttel hímzett apró állatok: mókusok, madarak, őzek, gólyák találhatóak és feltűnik rajta a mesebeli egyszarvú, az unikornis ábrázolása. A terítő középső részén a Toroczkay család címere és a T.M 1656.felirat található.

Ezen kívül az egyház rendelkezik még több száz éves „várady” bibliával, arany és ezüst kelyhekkel, kegytárgyakkal.