Szent Márton templom

A község lakóit először a vasvári káptalan 1293-ban kelt oklevele említi. A falu Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról első alkalommal egy Zsigmond-kori oklevél számol be 1407-ben.

A település középkori temploma a mai falutól nyugatra, a Templom-dűlőnek nevezett területen, az erdő mellett állt. Kazó István főesperes 1698-as évben végzett egyházlátogatása után ekképp írja le a templomot: „a falutól három stádiumra nyugatra, az erdőben feküdt; régi katolikusok építették Szent Márton Tours-i püspök tiszteletére; keletre néz, szét van dúlva, kivehetõ még boltíves szentélye és már-már összedőlő falai.”

A szükséges restaurálási munkákat 1750-ben végezték el. Középkori boltíveit megerősítették, az épületet fazsindellyel fedték be, és fából tornyot építettek hozzá. Az évek során a templom ismételten rossz állapotba került, végül 1882-ben lebontották. Helyét a szántóföldön kőkereszttel jelölték meg, amelynek felirata: „Az 1882-ben lebontott templom helyén emeltetett a r.kath N.tilaji hitközség által”.

Az új helyen, a falu közepén álló mai templom 1883-ban épült. Sajnálatos módon az 1956. évi földrengés kívül-belül megrongálta, falain repedések keletkeztek, a vakolat lehullott. A keletkezett károkat azonban kijavították. A templom freskóit Gál József szombathelyi festő készítette 1941-ben. Az egyhajós templom fából faragott oltárán Szent Mártonnak, a templom védőszentjének képe látható. A festményen a híres amiens-i jelenet látható, amint a lovon ülő Márton megosztja köpenyét a ruhátlan koldussal.