Szent István temetőkápolna

A falu házai a mai temetőkápolna alatt húzódó völgyben feküdhettek. Mint mindenütt, itt is kiemelkedő ponton építették fel a falu templomát a XI. sz. végén, de legalábbis a XIII. sz. közepe előtt.

Nagylózson máig élő monda beszél az építés okáról:
Szent László királyunk kíséretével járta a vidéket, mely ekkor még királyi birtok volt és híres szőlő-termő vidék. Útja szüretelő jobbágyok mellett haladt, akik tiszteletére abbahagyták a munkát és meghajolva köszöntötték őt, ám némán.
László király kíváncsian kérdezte:
- Itt mindeni néma? Mi történt?
A felemelt fejek láttán igencsak meglepődött, mert minden jobbágynak a szája ki volt peckelve kis botocskákkal. Azért, hogy egyetlen szem szőlőt meg ne ehessenek.
A király a következő büntetést szabta ki a földesúrra:
ÉPÍTSEN FEL EGY TEMPLOMOT, ITT, EZEN A HELYEN, SZENT ISTVÁN KIRÁLY TISZTELETÉRE, ezzel vezekeljen kegyetlen tettéért!

Vagyis a ma temetőkápolnaként számon tartott épület Lous község plébániatemploma volt.

Mint a falusi románkori templomok, ez a templom is egyetlen síkmennyezetes, nyeregtetős, téglalap alaprajzú hajóból és félköríves, valószínűleg boltozott szentélyből állt. A főhomlokzat délen volt. Itt nyílott az egyszerű, félköríves bejárat, felette pedig három félköríves, tölcséres résablak. A hajó északi oldalán két hasonló ablak is található, ami a korabeli templomoknál nagyon ritka.

Egy másik egyedülálló jellegzetesség: a felmenő falak kis, szabálytalan kőlapokból, ún. halszálkakötéses technikával készültek.