A Deák tér délnyugati sarkán 1933-ben felavatott, Istók János bronz turulmadarával díszített emlékmű.
1932 tavaszán a Katolikus Legényegylet közgyűlését követő vacsorán hangzott el Boda Károly javaslata, hogy Nagykanizsán is emeljenek országzászlót.
A Muraköz-Országrészzászló felállítását a fővárosi Országzászló-és Erkélybizottság, s a Magyar Revíziós Liga is támogatta.
Ezt követően dr. Szabó Zsigmond, a Revíziós Liga helyi elnöke vezetésével előkészítő bizottság alakult Nagykanizsán. A mozgalom az egész országban visszhangra talált, sőt, hasonló akciók indultak az országrész-zászlók emelésére minden nagyobb határtelepülésen.
Az első vidéki országrész-zászlóra a Zalai Közlöny segítségével nagyarányú gyűjtést szerveztek. Az ebből származó első 1200 pengőért vették meg Istók János 235 kilogramm súlyú, 190 centiméter széles bronz turulmadarát. A Ketting Ferenc és Noll József rajzai alapján hímzett díszlobogót a kanizsai nőegyletek készítették.
A zászló melletti selyemszalagot a polgári leányiskola növendékei hímezték. Az állandó lobogó a Schütz-cég adománya volt.
A karmai közt a trianoni kígyót tartó, felrepülni készülő bronz turulmadár talapzatát a kiscímer díszítette, mögötte helyezték el a zászlótartó rudat.
Az emlékművet 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap avatták fel.
A tábori misét dr. Simon György prelátus-kanonok pontifikálta, s szentelte fel a zászlót. Trianon emlékére félárbócon lengett mindvégig, amíg a szobor a téren állt. A zászló tövében lévő urnában a történelmi Magyarország 63 vármegyéje földjét helyezték el.
A második világháború után az emlékművet lerombolták. A turulmadarat és az országzászló részeit azonban sikerült megmenteni. Az 1945 tavaszán a Városházáról kimenekített zászló túlfestéses címerképeit és a zászlószalagot ma a Thúry György Múzeum őrzi. A bronz szobrot a beolvasztási parancs ellenére a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói elrejtették, később szintén a múzeumba került.
A várt újbóli felavatására a Városvédő Egyesületnek köszönhetően 1990 pünkösdvasárnapján, június 3-án került sor.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
1932 tavaszán a Katolikus Legényegylet közgyűlését követő vacsorán hangzott el Boda Károly javaslata, hogy Nagykanizsán is emeljenek országzászlót.
A Muraköz-Országrészzászló felállítását a fővárosi Országzászló-és Erkélybizottság, s a Magyar Revíziós Liga is támogatta.
Ezt követően dr. Szabó Zsigmond, a Revíziós Liga helyi elnöke vezetésével előkészítő bizottság alakult Nagykanizsán. A mozgalom az egész országban visszhangra talált, sőt, hasonló akciók indultak az országrész-zászlók emelésére minden nagyobb határtelepülésen.
Az első vidéki országrész-zászlóra a Zalai Közlöny segítségével nagyarányú gyűjtést szerveztek. Az ebből származó első 1200 pengőért vették meg Istók János 235 kilogramm súlyú, 190 centiméter széles bronz turulmadarát. A Ketting Ferenc és Noll József rajzai alapján hímzett díszlobogót a kanizsai nőegyletek készítették.
A zászló melletti selyemszalagot a polgári leányiskola növendékei hímezték. Az állandó lobogó a Schütz-cég adománya volt.
A karmai közt a trianoni kígyót tartó, felrepülni készülő bronz turulmadár talapzatát a kiscímer díszítette, mögötte helyezték el a zászlótartó rudat.
Az emlékművet 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap avatták fel.
A tábori misét dr. Simon György prelátus-kanonok pontifikálta, s szentelte fel a zászlót. Trianon emlékére félárbócon lengett mindvégig, amíg a szobor a téren állt. A zászló tövében lévő urnában a történelmi Magyarország 63 vármegyéje földjét helyezték el.
A második világháború után az emlékművet lerombolták. A turulmadarat és az országzászló részeit azonban sikerült megmenteni. Az 1945 tavaszán a Városházáról kimenekített zászló túlfestéses címerképeit és a zászlószalagot ma a Thúry György Múzeum őrzi. A bronz szobrot a beolvasztási parancs ellenére a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói elrejtették, később szintén a múzeumba került.
A várt újbóli felavatására a Városvédő Egyesületnek köszönhetően 1990 pünkösdvasárnapján, június 3-án került sor.