Nagymagyarország emlékmű

Hübner Tibor alkotása, amely egykor az Eötvös téren állt.
A nagykanizsai származású, Salzburgban élő Schless István 1933 októberében 20 ezer pengős adományt tett azzal a céllal, hogy abból irredenta emlékművet létesítenek, s azt a Fő út lezárásaként az Eötvös téren helyezték el. A szoborra kiírt pályázatra 1934 januárjában 21 pályamű érkezett, melyek közül Hübner Tibor budapesti műépítész Süt a nap jeligéjű tervét fogadták el.

A 10,5 méter magas emlékmű talapzatát képező lépcsősorba 4 kőtömböt iktattak, rajtuk Muhi, Mohács, Arad, Trianon feliratokkal. A lépcsők feletti talapzatra a megmaradt 13 vármegye címerét faragták, köztük nagyobb címerpajzson a magyar címer, Zala megye és a Zrínyiek címere látszott. A talapzaton egy nagyobb oszlop körül 4 kisebb posztamensen a 4 világtáj felé néző, monumentális méretű, 3 méter magas, egyenként 20 mázsás allegorikus szoboralakok álltak: Anya gyermekével, Harcos magyar, Magyar paraszt és Hungária, Rápolty budapesti szobrászművész alkotásai.
A posztamenseken az elcsatolt vármegyék címereit félig faragták ki.
A középső oszlop tetejébe a Magyar Hiszekegy sorait vésték, kövei között helyezték el az alapító okmányt 1934. szeptember 27-én. Az emlékművet a szent korona zárta le. A talapzatok pilisvörösjenői, a szobor alakok és a korona dunaharaszti kőből készültek.

Az avatási ünnepélyt először 1934. október 7-re tűzték ki, a leleplezésre Herczeg Ferenc írót kérték fel, de közbejött akadályok miatt négyszer el kellett halasztani. Az utolsó kitűzött napra, október 28-ára a meghívókat is kiküldték, megtörténtek az előkészületek, de hivatalosan végül sohasem avatták fel az emlékművet.

A Zalai Közlöny híradása szerint a jugoszláv és cseh lapok a szomszéd országok elleni lázítást láttak az emlékműben, s tiltakoztak uszító feliratai ellen. A szobrot a második világháborút követően ledöntötték, részeit az Eötvös téren lévő víztárolóba szórták be.