Felsővárosi templom

A régmúlt
"Bár Kanizsa város története messze az őskorba nyúlik, jelen alkalommal csupán arra a tényre mutatunk reá, hogy 1322-ben Szent Margit tiszteletére épült híres kőtemplommal dicsekedhetett, melynek plébánosai közül 1554-ig többnek a nevét is tudjuk". E sorokkal kezdi Dr.Pfeiffer János egyházmegyei tanfelügyelő a nagykanizsai világi plébánia történetéről szóló vaskos írását, melyből az alábbiakban még többet is idézünk.
Szent Ferenc kisebb rendjének részére Kanizsay Miklós alapít - V. Márton pápa engedélyével - 1424-ben zárdát és templomot Szűz Mária tiszteletére.
Úgy ezeknek a templomoknak, valamint a Szent Miklós kápolna részére a XIII.-XIV. század folyamán engedélyezett búcsúk élénk hitéletre vallanak. Az évtizedekig (l566-1690-ig) tartó végvári kegyetlen harcok, még inkább a török megszállás Kanizsát teljesen elpusztította. Még a templomokat sem lehetett megmenteni, ugyanis kő kövön nem maradt.
A római katolikus felső-templom 1764-ben épült Nepumuki Szent János tiszteletére barokk stílusban. Kívül fehérre festették, belül barokk faszobrokkal díszítették. 1824-ben megnagyobbították, és egy kétemeletes tornyot építettek. 1890-ben újra felvetették a templom kibővítésének a tervét. A kanizsaiak több mint 100.000 aranykoronát gyűjtöttek össze e célra.

A közelmúlt
Azonban jött az I. világháború. A pénzt hadikölcsönbe fektették. 1922-ben az egyházmegyei hatóság Gazdag Ferencet küldte püspöki biztosi minőségben Nagykanizsára, hogy kezdje meg a világi plébánia szervezésének az előkészítő munkáit, hisz addig a hitélet irányítása és szervezése Szent Ferenc rendjének a kezében volt. Gazdag Ferenc rendbe hozatta a felső-templomot: új festést kaptak a templom belső falai, harangokat és új orgonát szerzett be, egyházi ruhákkal látta el a templomot.
A külső munkával párhuzamosan haladt a sokkal fontosabb lelkipásztori munka is. A felső-templom lassan szűknek bizonyult, pedig vasárnaponként már 6 szentmise volt a templomban. Közben megépült a Kórház Kápolna és a Piarista templom.
Mindenki belátta, hogy már kicsi a felső-templom, tehát tenni kell valamit.
Gazdag Ferenc püspöki biztos vezetésével újból megalakult a templomépítő bizottság. A kanizsai fiatalság - élükön Nyerky László városi tisztviselővel - lázas buzgalommal kapcsolódott bele a gyűjtési mozgalomba, így 28000 pengő jött össze. A terv: egy hatalmas kéttornyú templom az Eötvös téren.
Azonban jött a II. világháború a maga sok nehézségével. A templomépítés gondolatának azonban nem volt szabad kialudni. Közben Gazdag Ferencet 1940 nyarán az egyházmegyei hatóság Kiskomáromba helyezte, plébánosnak. Dr. Czapik Gyula az új megyéspüspök Dr. Solymár Istvánt nevezte ki püspöki biztosnak, a templomépítő bizottság ügyvezető elnökévé pedig Longauer Imre hittanárt.

A mai templom építése
Sok-sok töprengés után Dr. Krátky István polgármesterrel, a templomépítő bizottság világi elnökével úgy döntöttek az illetékesek, hogy mivel nincs elegendő pénz a tervezett kéttornyú templom építéséhez, ezért ki kell bővíteni a régi felső-templomot. A bővítést úgy képzelték el, hogy a régi templomból csak a kórusrész és a torony maradna meg. A templomtervek elkészítésére fölkérték Kiss István mérnökszázadost, a szombathelyi hadtest vezető mérnökét.
Közben megindult az anyagbeszerzés is, mert a legtöbb építési anyag a háborús korlátozások miatt már zárolva volt. Azonban a nagykanizsai hadosztályparancsnok Széchy Imre vezérőrnagy segítségével kiutalták a szükséges anyag jelentős részét.
1941 tavaszán a délvidéki hadjárat alkalmával a téglák tízezrei már ott álltak a felső-templom körül. Közben elkészültek a színes ablakok, a templompadok is. Bámulatos volt az emberek áldozatkészsége. A kis elemistáktól kezdve mindenki - szegény és gazdag - kivette részét a segítségnyújtásból. Voltak, akik kedves családi ékszereiktől váltak meg és tették bele a perselybe. Talán a legmeghatóbb az volt, hogy a kanizsai honvédek még a Don partjáról is elküldték zsoldjukat a felső templom építésére.
1941. augusztus 25-én Horváth Lipót építőmester, nagykanizsai építési vállalkozó elkezdte a templom lebontását. A templomi szobrokat és képeket ideiglenesen a városi múzeumban helyezték el. A mostani kóruskorlát helyén deszkafallal elzárták a régi templomot. A megmaradt templomrészben tovább tartották az istentiszteleteket.
A templomépítés sok nehézséggel ment előre, mert sokszor még szöget és drótot is alig lehetett beszerezni. 1942 tavaszán a munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy a templom új részében a Jézus Szíve vasárnapon megkezdték a vasárnaponkénti misézést.
1942. november 8-án gyönyörű időben szentelte föl a templomot Dr. Simon György veszprémi nagyprépost és püspöki helynök - aki valamikor szintén kanizsai diák volt. Most már az eredetinél jóval nagyobb alapterületű, kereszthajós, modern temploma lett a kanizsaiaknak. A templomszentelés alkalmával az ünnepi szentbeszédet Dr. Langmár Lipót veszprémi kanonok mondta. Az új templom plébánosa Vajay József esperes volt, aki akkor így imádkozott: "Gyermeki alázattal borulunk az isteni Gondviselés jósága előtt, hogy a második világháború borzalmai között nekünk megengedte, hogy templomot építhessünk Jézus Szentséges Szívének! Hála a mindig segítő Szűz Máriának, Szent Józsefnek és Lisieux-i kis Szent Teréznek, akiknek égi pártfogása alá helyeztük a templom építését. " A sok ima meghallgatásra talált, az isteni Gondviselés adott nagy és kis jótevőket, akiknek segítségével a templom építési költségei (240 163 Pengő) ki lettek fizetve.
1944-45. Hála a Gondviselésnek, a bombatámadások elkerülték a templomot. A plébánia épületét kifosztották, de a templom épen maradt.
1946-ban bevezették a gázfűtést.
1952. november 8-án ünnepelték meg a Jézus Szíve templom fennállásának 10. évfordulóját. Az ünnepélyes szentmisén hálát adtak az Úrnak, hogy a nagykanizsaiak temploma a háború vérzivatara közepette fölépülhetett, és a háború utolsó szakaszának szörnyűségei között is sértetlenül megmaradt.
1955-ben megtörtént a templom belsejének újrafestése, a világítás korszerűsítése. A Jézus Szíve főoltárszobor és a Magyarok Nagyasszonya szobor új átfestést kapott.
1959-ben az oratórium és a sekrestye tetejét újrabádogozták, valamint a 12 változatú orgonát rendbe hozták és megtisztították.
Az akkori plébános, Dr. Bendi István kanonok elhatározta, hogy a 33,5 méter magas műemlék tornyot is rendbe hozatja. Ugyanis a torony bádogsisakja igen rozsdás lett, és félő volt, hogy beszakad. Az óra számlapja is alig olvasható, valamint villámhárító sem volt rajta. 1962. július 5-én kezdte meg a javítást Vlasits István pécsi vállalkozó négy társával. A munkálatok szeptemberre be is fejeződtek.
2000-ben - a Szentévben - a Jézus Szíve templom teljes belső felújítást kapott. Így a Szentév még jelentősebb lelki megújulást eredményezett: egész évben lehetőség volt templomunkban a teljes búcsú elnyerésére; lehetővé tettük az állandó szentségimádást; óvodás-családos szentmisék kezdődtek vasárnap délutánonként a Napsugár ének és zenekar közreműködésével. Az ima-, éneklő- és zenélő közösségek életét Fliszár Károly atya figyelemmel kíséri. 2001-ben "Örvendj, Világ!" címmel CD-t és kazettát jelentetett meg egyházközségünk a templomi énekkarok és zenekarok közreműködéséval. A templom vonzáskörének lélekszáma 30 000 fő. Nagy feladatot jelent a felszentelt atyáknak a "mélyvízbe kerülni": felnőtt hittan, jegyes- oktatás, kórházi szolgálat, elsőpénteki gyóntatás a házaknál. A 2001. évben a plébánia épületének külső és belső felújítása is megtörtént.