Római katolikus templom

Nagykamarást 1841-ben telepítették be Borsod, Heves és Gömör vármegyékbõl. A katolikus hívek körüli teendõket 1841 és ’45 között az eleki, majd 1847-ig a bánkúti, és 1847 és 1888 között az almáskamarási plébánia látta el.

A XIX. század közepétõl a helyi hívek levelekkel ostromolták a mindenkori csanádi püspököt, hogy saját lelkészük lehessen. Barbarczy Ferenc (almáskamarási plébános), halála után újból kérik Bonnaz Sándor püspök úrtól az önálló lelkészséget. Válaszában azt írta, hogy se temploma, se plébániája nincs a falunak. 1883. május 17.-én Csiky Ignác, almáskamarási plébános letette a templom alapkövét.

Az építést Kondorosy és Szlavicsek mesterek vállalták el. A templom 1884. szeptemberére elkészült. Méretei: hossza harminchét, szélessége tizenegy magassága, pedig tíz méter. Az építkezéshez a téglát a falu lakói készítették el, égették ki. Az építkezés huszonegyezer akkori forintba került.

A templom berendezésének nagy részét, az Oltáregylet küldte Budapestrõl. Tornyában négy harang volt: a Szentháromság tiszteletére szentelt 349,5 kg-os, a Segítõ Boldogasszony tiszteletére szentelt 170 kg-os, a Szent István tiszteletére szentelt 109 kg-os és a Haldokló harang, amely 24,5 kg-os. Felszentelésükre 1884. októberében került sor, amit püspöki megbízásból, Gyenes Barnabás kunágotai plébános végzett el. A szentbeszédet Rózsa Ferenc magyarbánhegyesi lelkész mondta el, jelen volt még Csiky Ignác almáskamarási plébános, aki nagyon sokat tett a templom építéséért.

A templom védõszentje (titulusa), a Rózsafüzér Királynõje (Szentolvasó Királynõje).