Az Agroturisztikai Bemutató Központ – mely Nagyéren a Petőfi utca 23 szám alatt található – egy korhű falusi, önellátó gazdasággal bíró portát testesít meg. A telek tagoltsága (előkert-virágoskert – gazdasági udvar – zöldséges kert) pontosan tükrözi a száz évvel ezelőtti falusi állapotot.
A főépület az itt élők számára biztosította a pihenést, valamint a közösségi-családi élet gyakorló-terét, a melléképületek (szín, sertés, valamint baromfi ólak) pedig a mindennapi megélhetést. Tökéletes harmóniában volt a három darabra felosztott terület, mind arányaiban, mind pedig „termő – termelő képességeiben egyaránt”. A család zöldségszükségletét a konyhakert, vagy más néven a zöldséges kert fedezte. Az emberi fogyasztásra alkalmas zöldségféléken kívül, a tartott háziállatok számára is itt termelték meg a szükséges mennyiséget (takarmányrépa, amely igen jól tárolható).
Az ilyen falusi telkeken mindennek meghatározott rendje, illetve időrendje volt, melyet szeretnénk szemléltetni a jövő generációja számára is. Minden évben termesztettek friss fogyasztásra zöldségfélét (retek, saláta, új hagyma stb.), valamint téli-tavaszi betárolásra káposztát, burgonyát, céklát, sárgarépát, gyökeret stb. Amit nem tudtak nyers, természetes állapotban eltárolni, azt tartósították. A káposztát savanyították, a gyümölcsöket, paradicsomot stb. befőzték (lekvárfélék).
A lakóház hátsó részében helyezkedik el a kamra, amelynek különleges szerepe volt. Egyrészt a zöldségfélék tárolását, másrészt pedig a jószágok etetésére betakarított terményeket is itt tárolták. A gazdasági udvarban kialakított szín a szálas takarmányok tárolására szolgált, hiszen késő ősztől késő tavaszig a jószágok gyakorlatilag ezen a szárított-konzervált táplálékon éltek. A belterületi telken így gyakorlatilag önellátó és egyben önfenntartó életvitel folyt.
A gazda előre pontosan kiszámolta a család szükségletét, a gazdasszony pedig, mint mai szóval mondva „csendestárs” – együttműködött a gazdával, családfővel, így évről évre tartották fenn a „mini állam” tökéletes működőképességét.
A lakóházat minden esetben a család méretéhez alakították ki. Amennyiben a család túlnőtte a megépített főépületet, akkor lehetőség szerint új helyre költöztek, vagy jobb megoldás híján, belső szervezéssel küszöbölték ki a helyhiányt.
A telek első részében – a „tiszta kertben” – kizárólag virágok és gyógy-, illetve fűszernövények kaptak helyet. Ennek gondozása elsősorban a gazdasszony, illetve a leánygyermekek feladata volt. Itt sem tartottak „haszontalan” növényeket, miden termesztett növénynek szolgálatba kellett állnia évről-évre a család javára. Ennek köszönhetően a család minden tagja részesült a gyógyító javakból, valamint az ételek fűszerezését is innen, az első kertből oldották meg.
A Turisztikai Bemutató Központ jelen korunk élő szemléltetője az egykoron minden falusi telken működő önellátó és egyben önfenntartó elődjének.
Bejelentkezéssel látogatható!
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A főépület az itt élők számára biztosította a pihenést, valamint a közösségi-családi élet gyakorló-terét, a melléképületek (szín, sertés, valamint baromfi ólak) pedig a mindennapi megélhetést. Tökéletes harmóniában volt a három darabra felosztott terület, mind arányaiban, mind pedig „termő – termelő képességeiben egyaránt”. A család zöldségszükségletét a konyhakert, vagy más néven a zöldséges kert fedezte. Az emberi fogyasztásra alkalmas zöldségféléken kívül, a tartott háziállatok számára is itt termelték meg a szükséges mennyiséget (takarmányrépa, amely igen jól tárolható).
Az ilyen falusi telkeken mindennek meghatározott rendje, illetve időrendje volt, melyet szeretnénk szemléltetni a jövő generációja számára is. Minden évben termesztettek friss fogyasztásra zöldségfélét (retek, saláta, új hagyma stb.), valamint téli-tavaszi betárolásra káposztát, burgonyát, céklát, sárgarépát, gyökeret stb. Amit nem tudtak nyers, természetes állapotban eltárolni, azt tartósították. A káposztát savanyították, a gyümölcsöket, paradicsomot stb. befőzték (lekvárfélék).
A lakóház hátsó részében helyezkedik el a kamra, amelynek különleges szerepe volt. Egyrészt a zöldségfélék tárolását, másrészt pedig a jószágok etetésére betakarított terményeket is itt tárolták. A gazdasági udvarban kialakított szín a szálas takarmányok tárolására szolgált, hiszen késő ősztől késő tavaszig a jószágok gyakorlatilag ezen a szárított-konzervált táplálékon éltek. A belterületi telken így gyakorlatilag önellátó és egyben önfenntartó életvitel folyt.
A gazda előre pontosan kiszámolta a család szükségletét, a gazdasszony pedig, mint mai szóval mondva „csendestárs” – együttműködött a gazdával, családfővel, így évről évre tartották fenn a „mini állam” tökéletes működőképességét.
A lakóházat minden esetben a család méretéhez alakították ki. Amennyiben a család túlnőtte a megépített főépületet, akkor lehetőség szerint új helyre költöztek, vagy jobb megoldás híján, belső szervezéssel küszöbölték ki a helyhiányt.
A telek első részében – a „tiszta kertben” – kizárólag virágok és gyógy-, illetve fűszernövények kaptak helyet. Ennek gondozása elsősorban a gazdasszony, illetve a leánygyermekek feladata volt. Itt sem tartottak „haszontalan” növényeket, miden termesztett növénynek szolgálatba kellett állnia évről-évre a család javára. Ennek köszönhetően a család minden tagja részesült a gyógyító javakból, valamint az ételek fűszerezését is innen, az első kertből oldották meg.
A Turisztikai Bemutató Központ jelen korunk élő szemléltetője az egykoron minden falusi telken működő önellátó és egyben önfenntartó elődjének.
Bejelentkezéssel látogatható!