Református templom

Helyneve török személynévi eredetű, esetleg a magyar sarjadékerdő, bokros, cserjés hely jelentésű cseplye/ csepely földrajzi névből ered. 1138-ban a dömösi prépostság adománylevelében találkozunk először a falu említésével – ekkor 10 szőlőt és 20 szőlőmunkást kap a prépostság. A falu osztott birtoklására utal, hogy mind a dömösi, mind pedig a fehérvári Szent Miklós-prépostságnak és a johannitáknak, a lövöldi karthauziaknak, valamint a királynénak és köznemeseknek is voltak itt birtokai. Egyházáról 1233-ban hallunk első ízben, amikor megemlítik a csepelyi papot (sacerdos). 1316. szeptember 25-én és 1317. október 29-én, három telekhely határjárásakor a falun belül, egy északi irányba vezető út mellett említik a templomot – amelytől nyugatra feküdt a szóban forgó három telek. A pápai tizedjegyzék szerint a somogyi főesperesség alá tartozó plébánia papja, Bonus 1333-5 között az első két évben 2 kis pensát, míg az utolsó évben 3 garast és 40 kis D-t fizetett.

1339. április 28-án a Szent Lőrinc-egyház házhelyét Csepelyi Kristóf fia, Jakab telkétől nyugatra írják le. 1350-ben a falu Benedek nevű papját említik, míg 1396-ban Balázs volt a csepelyi plébános. 1410-ben Balázs mint a csepelyi Szent Lőrinc vértanú oltár rectora szerepel a forrásokban – ekkor két szántóföldet adott el a mindszenti (szemesi) pálos kolostornak, hogy a romos Szent Lőrinc-templom helyreállításához követ szerezhessen. Az 1412. augusztus 12-én kelt oklevél alapján a falu népes lakossággal bírt – összesen 127 telket írnak össze, és újra előbukkan az egyház is. 1426- ban plébánosa Bertalan volt. Egy 1437. július 10-i oklevél a Szent Lőrinc-egyház mögötti jobbágyok kertjeit említi, ugyanakkor értesülünk arról a halastóról is, amelyet a falu néhai plébánosa, Bertalan készített. Ezt a halastavat a mostani paptól elvették, és a dömösi prépostságnak adták. A lövöldi karthauziak 1500 körül Csepelyen jószágigazgatóságot is létesítettek, amelyet 1552-ben robbantottak fel. Az 1705-ös egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint még emlékeznek egykori plébániájára, de már mint Karád filiája fordul elő.

Az 1749-es Canonica Visitatio kiemelkedőnek írja le a templomot. A középkori félköríves szentélyű templomot a mai református templom foglalja magában, amelyet 1784-ben barokk, 1851-ben romantikus stílusban építettek át, végül 1894-ben bővítettek. Tornya részben középkori 3 lépcsős támpillérrel. A templomban gótikus faragványokat (szárkőtöredékeket) őriznek. A régi templomot Rómer Flóris is megemlítette. A hagyomány szerint az épület a karthauziak jószágigazgatását ellátó fiókkolostorhoz tartozott. Talán inkább a plébániatemplommal azonosítható, mivel közelében Régi temető elnevezésű határrész található, és a templom környékéről (Petőfi u.) középkori sírok kerültek elő. 1978-ban Ősz József a Kiskúti-dűlőben egy Árpád-kori, kötélfonaldíszes, emberfejes, mészkő szenteltvíztartó-töredéket gyűjtött. Saroktámpilléres tornyán lent gótizáló romantikus, fent klasszicizáló késő barokk vakolatarchitektura van, amelyet háromrészes órapárkány zár le, tetején hagymasisakkal. Hosszú és egyszerű tömegű hajójához dél felől oratóriumos előtér csatlakozik. Belső tere felett hevederívek között csehsüvegboltozatok vannak a torony mögött pedig oszlopokon álló, falazott karzat.