"Ez a szakma egy örök küzdelem az ősi elemmel, a földdel. Az agyag saját külön életet él. Minden nap meg kell vele vívni a harcot, és sosem tudni ki fog győzni."
Már gyerekként eldöntöttem, hogy a művészet valamelyik ágával fogok foglalkozni. Nem tudtam választani: hol festettem, rajzoltam, hol szobrot faragtam. Egy véletlen folytán kerültem Hódmezővásárhelyre, ahol az ország akkori legjobb szakiskolájában, a Majolikagyárban tanulhattam meg a kerámiakészítés minden csínját-bínját.
Ebben megleltem a formázás és a festés teljes ötvözetét. Szeretem a kihívásokat és amit csinálok, az örök harc az "elemekkel".Azonnal beleszerettem!
Ahogy tanárnőm mondta - "Itt a tűz minősíti a munkánkat"! Az agyag saját éltet él, napról-napra meg kell vele vívni a harcot. Soha nem lehet tudni, ki fog győzni!
Majd az egri tanárképző főiskola rajz-földrajz szakán tanultam tovább. Nem akartam tanár lenni, inkább kerámia műhelyekben dolgoztam és több helyen szakkörökben tanítottam a gyerekeket és felnőtteket erre a csodálatos mesterségre.
Közben három tehetséges gyermekemet neveltem fel. Közülük kettő szintén művész pályára készül.
Sok idő eltelt, mire végre saját műhelyemben a saját stílusom is kialakult. Ma már csak jellegzetes kis szobraimat készítem.
Fő témám az ember. Ez kimeríthetetlen! Korongozott alapból kiindulva formázom, "öltöztetem" föl őket. Ha megfog egy téma, egy mozdulat, akkor kitalálom, hogy lehet ezt megkorongozni, mit enged meg az agyag, hogyan lehet élethűen visszaadni.
Munkáim már Európa számos országán át az Egyesült Államokig a Föld minden tájára eljutottak. Jó érzés tudni, mennyi embernek szereztek már örömet!
Feldebrőn állandó kiállításom látható: "Hogyan lesz a szőlőből bor?" címmel.
Kiállításaim voltak Egerben, Hódmezővásárhelyen, Verpeléten, Balatonfüreden, Lovason, Paloznakon, Lentiben és csoportos kiállítás Budapesten.
A paloznaki kiállításra készítettem el kedvenc témámat. a meséket. Kedves mesék egy-egy pillanata agyagba álmodva .
Az egyre bővülő "mesetárat" bárki megnézheti Nagybörzsönyben, nyitott műhelyemben .
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Már gyerekként eldöntöttem, hogy a művészet valamelyik ágával fogok foglalkozni. Nem tudtam választani: hol festettem, rajzoltam, hol szobrot faragtam. Egy véletlen folytán kerültem Hódmezővásárhelyre, ahol az ország akkori legjobb szakiskolájában, a Majolikagyárban tanulhattam meg a kerámiakészítés minden csínját-bínját.
Ebben megleltem a formázás és a festés teljes ötvözetét. Szeretem a kihívásokat és amit csinálok, az örök harc az "elemekkel".Azonnal beleszerettem!
Ahogy tanárnőm mondta - "Itt a tűz minősíti a munkánkat"! Az agyag saját éltet él, napról-napra meg kell vele vívni a harcot. Soha nem lehet tudni, ki fog győzni!
Majd az egri tanárképző főiskola rajz-földrajz szakán tanultam tovább. Nem akartam tanár lenni, inkább kerámia műhelyekben dolgoztam és több helyen szakkörökben tanítottam a gyerekeket és felnőtteket erre a csodálatos mesterségre.
Közben három tehetséges gyermekemet neveltem fel. Közülük kettő szintén művész pályára készül.
Sok idő eltelt, mire végre saját műhelyemben a saját stílusom is kialakult. Ma már csak jellegzetes kis szobraimat készítem.
Fő témám az ember. Ez kimeríthetetlen! Korongozott alapból kiindulva formázom, "öltöztetem" föl őket. Ha megfog egy téma, egy mozdulat, akkor kitalálom, hogy lehet ezt megkorongozni, mit enged meg az agyag, hogyan lehet élethűen visszaadni.
Munkáim már Európa számos országán át az Egyesült Államokig a Föld minden tájára eljutottak. Jó érzés tudni, mennyi embernek szereztek már örömet!
Feldebrőn állandó kiállításom látható: "Hogyan lesz a szőlőből bor?" címmel.
Kiállításaim voltak Egerben, Hódmezővásárhelyen, Verpeléten, Balatonfüreden, Lovason, Paloznakon, Lentiben és csoportos kiállítás Budapesten.
A paloznaki kiállításra készítettem el kedvenc témámat. a meséket. Kedves mesék egy-egy pillanata agyagba álmodva .
Az egyre bővülő "mesetárat" bárki megnézheti Nagybörzsönyben, nyitott műhelyemben .