Református templom

1921-ben a nagyatádi reformátusok és evangélikusok még együttesen tervezték egy templom és parókia felépítését, ám 1922-ben az evangélikus testvéreink külön fiókegyházba tömörülnek, így a közös terv meghiúsult. A református templom építésének terve ezt követően lekerül a napirendről az anyagi források hiánya miatt. A gyülekezet tagjai – a maguk templomának építése reménységével – 1933-ban kezdenek gyűjtésbe. A sok imádság és az áldozatvállalás meghozta a gyümölcsét. Számtalan helyről érkeztek jelentős felajánlások segítvén a kis lélekszámú gyülekezetet építési szándékában. A presbitérium felkérésére a gyülekezet minden tagja a szokásos egyházfenntartói járulék tízszeresét fizette be, hogy ezzel is közelebb hozza a templom építésének megvalósítását.

A gyülekezetünk első lelkipásztora Kenéz Sándor lett, akit missziói segédlelkészként helyeztek a gyülekezetbe 1939 januárjában. Szolgálatának első esztendeje júliusában kerül sor a templom alapkövének letételére. A templomot Szeghalmy Bálint építész tervezte és még ebben az esztendőben megkezdődött az építkezés Vogronics Jenő okleveles építőmester irányításával. A templom és a szerves részét képező parókia 1940 szeptemberében készült el. A templom ünnepélyes felszentelésére szeptember 22-én került sor. A gyülekezet ezt követően 1944-ben válik önálló anyaegyházközséggé és ekkor választotta meg parókus lelkipásztorává Kenéz Sándor addigi helyettes lelkipásztort.

A második világháború dúlása a református templomot sem kímélte: padjait, bútorzatát a harcok során hordták el; 1945. március 30-án Nagypénteken pedig, a visszavonuló német csapatok felrobbantották a templom tornyát, mely az egész épületben súlyos károkat okozott. Az újjáépítési és felújítási munkák már 1945 nyarán megkezdődtek, melyben a gyülekezet ismét nagy anyagi áldozatokat vállalt. 1946. november 10-én kerülhetett sor a templom immár másodszori felszentelésére.

A háborút követő évek fordulata után Isten kegyelméből a gyülekezetnek az új körülmények közt is sikerült helytállni. A gyülekezetet 1979-ig – haláláig – Kenéz Sándor pásztorolta. Ezt követően 1979–1983 között a gyülekezetben a szolgálatot Antal Gábor somogyszobi lelkipásztor látta el. 1983-ban került a gyülekezet élére Kocsev Miklós, ő 1988-ig látta el a lelkipásztori szolgálatot gyülekezetünkben. 1989–2006 között pedig Cseke László teljesített itt szolgálatot. Ebben az időszakban került sor 1999 és 2003 között a templom „teljesnek nem mondható” külső és belső felújítására.