Római katolikus templom

Az 1800-as évek második felében, Szegedtől Baja felé haladva, közel negyven kilométeren keresztül tanyák, legelők és nádasok váltogatták egymást. Az úgynevezett "semlyék"-et apró vízerek kötötték össze, vezették a vizet dél felé a Vajdaságba. Földművelésre kevésbé, a sok homok miatt, de legeltetésre kiválóan alkalmas volt, különösen esősebb nyarakon. - 20 kilométerre a várostól magasabb domb emelkedik az országút mellett. "Kenyérváró" dombnak hívták. Nevét onnan kapta, hogy a juhászok délidőben ezen a dombon pihentek meg. Innen már messziről lehetett látni, ha a feleség, vagy a gyerek hozta az ebédet.

A szájhagyomány szerint az egyik juhász várakozás közben a domb tetejébe szúrta pásztorbotját és azt jövendölte a többieknek: "Möglássátok ide éccő még templomot építenek!" A jóslat 1892 május 16-án valósággá vált. Ekkor nagy ünnepség keretében Szeged-alsóközponton, (ma Mórahalom), Tisza Lajos kormánybiztos sürgetésére, felépült és megalakult a város kihelyezett polgári intézménye, és felavatták a dombon épült kápolnát. - A kápolna felépítését az indokolta, hogy 1891-ben Szeged város, mint kegyúr, a nagy kiterjedésű birtokait felosztotta a könnyebb kormányzás érdekében, kapitányságokra, és elrendelte, hogy ezekben a központokban kápolna is épüljön a vallásos nép összetartására. A lelki igények kielégítését a szegedi Mátyás-téren levő Havasboldogasszony templom ferences szerzeteseire bízta.

Az 1879-es nagy szegedi árvíznek ez is az egyik következménye, egyúttal emlékkápolnának is szánták és a szent Őrzőangyalok tiszteletére szentelték. Szent István óta ez volt az első egyházi épület Szeged-Alsóközponton. Eleinte a szerzetesek, csak vasárnap és ünnepnapokon jöttek ki misézni, de ez kevésnek bizonyult, ezért a Püspök úr Hoschek Vince ferences szerzetest bízta meg a lelkészi szolgálattal és megfelelő lakást is biztosított itt számára. Állomáshelyét 1894 augusztus 10-én foglalta el. Ekkor kezdődött el itt az anyakönyvezés, majd két évvel később temetőt is létesítettek, hogy ne kelljen mindenért Szegedre menni.

A lakosok vallásos buzgósága miatt, a kápolna hamarosan szűknek bizonyult, és már négy ferences atya járta a tanyákat és dolgozott Alsótanyán. 1899 április 13-án Nagypál Kilit atya vette át a lelkészség vezetését, és az ő idejében emelkedett Alsótanya önálló plébániai rangra.

Az I. világháború lelkiekben és anyagiakban is nagy kárt okozott ennek a vidéknek is. Az új országhatár beleharapott a plébánia területébe, és 1918 január 12-én mind a négy harangunkat elvitték háborús célra.

Városi Önkormányzatunk támogatásával megújult, megszépült templomunk, új toronysisakot kapott, A toronyóra zománcozott számlapját és a mutatókat digitális óra vezérli, Farkas Titusz mester vezetésével, a harangok is új vezérlést kaptak. A templomkertben elhelyeztük a Recski haláltábor áldozatainak emlékkövét Papp István volt fogoly kezdeményezésére. A "megrepedt" sziklát Erdélyi kőbányából hozták.

Szintén 2002-ben építették meg a plébánia kerítését, mivel a templomtér a főtérhez csatlakozott. A terveket Talmácsi István építészmérnök úr készítette, és a tatarozás befejezése Mák Imre szobi mester és brigádjának becsületes munkáját dicséri.

2005 karácsonyára templomunkba is megérkezett a gázfűtés. (Eddig olajkazán biztosította a tűrhető levegőt.) A tervezést és a kivitelezést Savanya László gázszerelő mester készítette.

Az eddigi legnagyobb mértékű felújításra a 2013-as év tavaszán került sor, amikor a templom teljes belső festésén kívül elkészült a termálfűtés bővítése is: ezután már a szentély, a sekrestye és a padsorok melletti terület alatt (egészen a bejárati ajtóig) meleg vízzel fűtenek a téli időszakban. A járólapokat is kicserélték, a korábbi fekete-fehér minta helyett a falak sárgás színéhez illeszkedő burkolólapok kerültek a padlóra. A padláson talált régi csillárdarabot mintának használva készültek el az új csillárok és a mindkét oldalon a falikarok. Leglátványosabb változásra a szentélyben került sor, ahol a felújítás óta ismét a falra festett főoltárkép látható, mellé pedig végre megérkeztek a hosszú idő óta tervezett színes üvegablakok, melyekről Szent István és Szent Erzsébet alakja tekint le a látogatókra és a hívekre.

Templomunk történetében ezek a látványos események, de nem ez a lényeg. Kíváncsiskodó idegenek, vagy fürdőbe készülő vendégek, ha belátogatnak, és egy kicsit elcsendesednek, megérzik templomunk levegőjében az áhítatot és az imát. Emberméretű, de mégis felemelő ez a hely. Alkalmas arra, hogy egyszerűségében is békét, megnyugvást sugározzon a lelkünkbe. Milyen jó volna, ha templomunk lakója, a mi Urunk, Jézusunk, nemcsak városunk, de szívünknek is középpontjába kerülne. Ha így lesz, érdemes volt az öreg pásztornak leszúrni botját, és valóban "kenyérváró", lelki ételt adó hely lesz továbbra is ez a domb.