Magyar templom

A Magyar templom Mór középkori plébániatemplomának helyén, annak részbeni felhasználásával épült, tornya és a csatlakozó falak jelentős magasságig középkoriak. A 16–17. században a reformátusok átépítették, a kapucinusoknak az új kegyúr, Hochburg János adta át 1696-ban. Épült 1887–1888-ban, az építész Havranek Ferenc és Arányi volt.

A település központjában, három utca találkozásánál, magaslaton, szabadon álló, keletelt, háromhajós, bazilikális elrendezésű, homlokzati tornyos, a szentély felé kontyolt nyeregtetős templom. A hajóval azonos magasságú főszentélye nyolcszög, alacsony mellékszentélyei az ötszög három oldalával záródnak. Bejárata a lépcsős saroktámpillérekkel erősített torony nyugati oldalán nyílik, fölmagasodó főhajójához alacsony mellékhajók tapadnak.

A gádorfalat és a mellékhajókat támívek, illetve támpillérek erősítik. Főhajó négyszakaszos, keresztboltozatos, mellékhajók és az orgonakarzat poroszsüveg boltozatos. A hajóban historizáló falképek és díszítőfestés látható, a szentélyben a 20. század elején Stein János készítette a falképeket. Festett üvegablakai 1911-ben készültek Szántay és Szabó jóvoltából. Orgonáját 1900-ben a Rieger-testvérek gyártották.