Kapucinus templom és rendház

A kapucinus rendet 1528-ban alapították, mint hatalmas ferences család önálló harmadik ágát. 1574-től engedélyezték a rendnek külföldi terjeszkedést. Jellemző a rendre a mondat: „Ahová senki sem akart elmenni, elment a kapucinus. A legszélesebb néprétegekben terjesztették az igét. Legismertebb alakja a rendnek Brindisi Szt. Lőrinc, akinek legendás fehérvári csatáját máig őrzi az emlékezet. Móron 1695-ben telepedtek meg, miután Hochburg János özvegye, Hartmann Johann végrendeletileg 10 000 Ft-ot utalt ki annak 500 Ft-nyi kamatjával együtt a rend részére templom és kolostorépítés céljából.

1701-ben készül el a rendház és templom, melyet július 24-én szentel fel a kalocsai érsek és veszprémi püspök, gróf Széchenyi Pál. A rendház rövid időn belül valóságos kapucinus központtá válik, ahol sokszor 15-18 atya is tevékenykedik egyszerre. Térítő tevékenységük nemcsak Mórra, hanem a környező településekre is kiterjed, úgy, mint Bodajk, Tata, Pusztavám, Bokod. Tevékenységük átnyúlt egész Veszprém és Komárom megyékre.

A kapucinusok valóban a szegények lelkipásztorai voltak, bekapcsolódtak a mindennapokba. Ezt bizonyítják a kegyeleti emlékhelyek, a kápolnák, búcsújárások, körmenetek. Ők voltak az első tűzoltók (1766), jobbágymegmozdulások alkalmával ők közvetítettek úr és paraszt között életük kockáztatásával. A kapucinusok a lelki gondozás mellett a lakosság támaszai is voltak. A XVIII. sz. első felében, amikor súlyosabbnál súlyosabb járványok és egyéb betegségek szedték áldozataikat, a móriakat és a környező falvak lakóit a szakállas barátok gyógyították. 1734-ben a rendházban létesült az első gyógyszertár, ahol a gyógyszereket nem pénzért árusították, hanem az igénylők „alamizsnát” adtak a szolgáltatásért. A patikát 1807-ben kénytelenek voltak eladni a rendház felújítása miatt.

Az 1810-es földrengés súlyos károkat okozott a templomban és a rendházban. A plébániatemplom rangjára emelt épületet egy emberöltőn át részleges felújításokkal óvták meg az összedőléstől. Mivel azonban az eredetileg 600 fő befogadására épült templom nem tudta befogadni az időközben 4 ezer főre duzzadt híveket, egyre sürgetőbbé vált korszerűsítése. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés teremtette meg a pénzügyi alapokat ahhoz, hogy az adományokból végre megépülhessen az új templom. 1880. áprilisában kezdődtek meg a munkálatok. A megnagyobbított templomot 1881-ben már fel is szentelték, az istentiszteletet is meg lehetett tartani. A homlokzatból félig kilépő gúlasisakos torony építését 1884-ben kezdték meg és 1885-ben két új harang beépítésével fejeződtek be. Az eredetileg barokk stílusú templomot eklektikus stílusban építették újjá. A rendház a templommal egybeépített, nyolctengelyes kivitelű. Kb. 10000 kötetes, jó állapotú rendi könyvtárral rendelkezik.
Az oltár mellett az 1848-ban meggyilkolt Lamberg Fülöp Ferenc vörösmárvány emléktáblája áll. A kiterjedt Lamberg család több tagját a templom altemplomában temették el.

1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásával a móri kapucinusoknak is el kellett hagyniuk rendházukat, hogy helyüket világi papok vegyék át. 1989. őszén tértek vissza aztán Mórra. Nagy erőfeszítéssel és összefogással sikerült a rendnek a kolostort, valamint templomaikat kívülről és belülről rendbehozatni és a plébániai életnek új lendületet adni. Hazánkban jelenleg két helyen működik kapucinus rendház: a budapesti Fő utcában és Móron, ahol a lelkipásztori munka mellett hivatás pasztorációval foglalkoznak a testvérek. A legendárium szerint a kapucinusoknak köszönhető az azóta híressé vált móri borvidék létrejötte: a hagyomány szerint az első Ezerjó szőlővesszőket a tokaji rendháztól kapták a móri kapucinus testvérek. Annyi bizonyos, hogy a valóságban is nagy szerepe volt a rendnek a borkultúra elterjedésében, amit a rendház négy pincéje is bizonyít.
1994-ben szentelték fel az új, Szt. Imre és Szt. Konrád harangokat.