Katolikus templom

A monostorapáti plébániatemplom a környék legnagyobb temploma, 1752-ben építtette Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, aki abban a korban több templomot is építtetett az egyházmegye területén. Ezt a tervet Tapolcán szerette volna megvalósítani, de a tapolcaiak nem vállalták a munkákat (anyagok szállítása, stb.), az apátiak igen. Tornya 40 méter magas a saválló acél kereszttel együtt, egyes adatok szerint 100 évvel később építették, mint a templomot magát. A bejárat fölött az építtető püspök címere látható, ami formájában is a barokk építészet és művészet díszeit tükrözik. Az 1300-as évek elején kis fatemplom állt a helyén, ebből a korból származik a plébánia épülete is, melyet többször étépítettek. 1916-ban leégett a fazsindelyes templomtető, a templom egy évig tető nélkül volt. 1916-tól 1990-ig nagyobb javítás a templomon nem volt.

Az almádi bencés kolostor romjaiból származnak a templom alapkövei és a szenteltvíztartók.

Belépve a templomba a barokk művészeti irányzat első jellemzőjével találkozunk: a nagy térrel. A templom egyik érdekessége a három oldalon (hátul és oldalt) végigfutó karzat. A környéken ilyen nincs egyik templomban sem. A nagy teret erős és díszes oszlopok tagolják. A barokk építészetre jellemző még, hogy nemes, szép és drága anyagokat használtak. Márványt, értékes fákat, aranyat a díszítésekhez. Ahol kevesebb volt a pénz, ott a látványra törekedtek, festéssel helyettesítették. A párkányok az oszlopok tetején márványnak látszanak, de csak márvány utánzatú festés.

A szentély, ahol az istentiszteleti események történnek, nagyrészt felújított, látni, milyen volt új korában. 1784-ben festette a falképeket Bucher (ejtsd: buher) Xavér
Ferenc, aki Veszprém és Székesfehérvár vidékének templomfestője volt. Nem csak a falképeket, hanem az oltárképet is ő festette, ami Nepomuki Szent János vértanúságát ábrázolja. Minden kép és forma egységet képez az oltárképpel. A két oldalfalon a szent életének eseményei festette meg, felettük a kulccsal Szent Péter, a karddal Szent Pál. Az oltárkép melletti falon Keresztelő Szent János és Szent János evangélista látható, felettük két püspök. Valamelyik Padányi Bíró Márton, nem tudni, melyik. A felső részben a falon angyalok láthatók, grisaille (ejtsd: grizáj) módon festve. Az egész oltárkép körüli rész légies, emelkedett, mintha a dicsőség egy pillanatát örökítené meg, mint egy három dimenziós pillanatfelvétel. Az oltárok, a szószék aranyozásai nagyon vékony, igazi aranylemez. Az összes arany súlya nem több, mint egy fél jegygyűrűé. Érdemes megfigyelni a díszes faragásokat, szobrokat is. Ha megnézzük az oldalképeket közelebbről (királynő gyónása), apró, szálkás festést látunk, ez a lüszter. Nagyon pici ecsettel festették.

A templomhajó festése 1864-ból való, már nem igazi barokk, hanem neobarokk (újbarokk), nem annyira igényes, mint a szentély. Ezt Gyivis János "képíró" festette. A tarka minták a kupolákban patronos festés, papír lapokat hajtogattak össze, kivágták cifrára, széthajtogatták, rátették a falra és arra festettek. A lyukakon átment a festék a falra. A kupolák közepén az Újszövetség néhány eseménye látható.