Monaky család várkastélya

A Monaky család kastélya régebbi múltra tekint vissza: mint már említettük, a falu központjában lévő domb tetején 1570–1580 körül épült. Építése a tehetős középbirtokos, Monaky János nevéhez köthető, reneszánsz stílusú elkészülte a család felemelkedését jelzi.

A kiskastély bástyás erődfallal körülvett, egyemeletes, szabálytalan alaprajzú 22x16 méteres épület. Középső része épült meg legkorábban. Ennek a 17x15 méteres, kéttraktusos tömbnek téglalap alakú az alaprajza, és két, egymáshoz képest ellentétes sarkán egy-egy kerek, illetve téglalap alakú saroképítményt alakítottak ki. Ez a tudatos szimmetriára törekvés inkább reprezentációs igényeket szolgált, bár a délkeleti saroképítményen az egyik oldalon megjelennek a hadászati célokat szolgáló lőrések is.

1670 körül az örökösök bővítették és jelentősen átépítették a kiskastélyt. Az 1673-ban készült Thököly-féle inventárium (leltár) már az átalakított épületet írja le. Ebből értesülünk arról, hogy délnyugat felé emeletes tömbbel bővítették a kastélyt, utólag alápincézték a kerek saroktorony alatti részt, a földszint új, magasabb boltozatot kapott, és egy elegáns, négy ablakkal megvilágított termet alakítottak ki.

A megújult, fallal körülvett épületet 1673-ban ezerötszáz forint értékűre becsülték. 1685-ben, egy újabb leltárból tudjuk, hogy falépcső vezetett az épületbe. Az ajtón belül egy nagy boltozatos helyiség, tőle balra egy, jobbra két, ugyancsak boltozott helyiség nyílt, ezek ablakait az átalakítás során betapasztották. Az egyik helyiségben kemencét is említ a leltár. Az emeleti deszkás mennyezetű előszobába (pitvar) hosszú fagarádics vezetett. Ettől bal kézre egy szoba, nyugatra egy háromablakos boltozott terem, jobb kézre egy kemencés szoba nyílt. A szobákhoz árnyékszék is kapcsolódott. A pitvarból feljáró vezetett a padlásra is.

Az örökösök között megosztott monoki uradalom a XVIII. században az Andrássy család kezében újra egyesült, a kiskastély is birtokába került. Az 1703-as forrásból ismert praktikus beosztású (a földszinten gazdasági és tároló helyiségek, az emeleten hálószobák), részben alápincézett épületet ők újították fel 1730–1740 között. Ekkor alakították ki az épület mai külső és belső elrendezését, megszüntették az eltérő szinteket, beboltozták a földszinti terek többségét.

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által vezetett felújítás többnyire ezt a XVIII. század végi állapotot őrizte meg az 1960-as években. A munkák során feltárták a korábban használt csigalépcsőt, a pincehelyiségeket, visszaállították a XIX. században épült, az egykori belső pitvarból az emeletre vezető lépcsőt, kibontották a reneszánsz ikerablakokat, láthatóvá tették a XVI. századi reneszánsz homlokzatfestést.

A műemlék épület a második világháború után iskolaként szolgált, majd a termelőszövetkezet előbb magtárnak, később irodaháznak használta. 1982-ben kijavították tetőszerkezetét, a külső vakolat hibáit. A pusztuló épület felújítása a 90-es évekre vált sürgetővé. Málló homlokzata, kőkeretei, kusza vezetékei, gondozatlan udvara szomorú látványt nyújtottak. Felújításának költségei meghaladták a helyi önkormányzat erejét, ezért 1999-ben eladták. A felújítási munkálatok megkezdése előtt újabb régészeti kutatás kezdődött az épületben. Az ásatás vezetői, Feld István és Simon Zoltán megállapították, hogy az 1960-as években végzett helyreállítást nem előzte meg ásatás, és a falkutatás is korlátozott volt. Az új tulajdonosok tervei szerint a kiskastélyt szállodává alakítják át. Ezért a kutatás fontosnak tartotta a szintviszonyok és az egykori nyílásrendszerek tisztázását.

A várfallal körülvett kastély udvarán épült egy földszintes gazdasági épület is a XVIII. században. A téglalap alaprajzú, barokk stílusú, kontyolt nyeregtetős épület kastély felőli hosszanti oldalán tizenegy pilléres árkádos tornác húzódik.