Selmeci Műemlékkönyvtár

A Miskolci Egyetem Múzeumának egyik kiállítása az a könyvgyűjtemény, amely Selmeci Műemlékkönyvtár néven ismert.

A Selmeci Műemlékkönyvtár a Miskolci Egyetem ősének, az 1735-ben Selmecbányán (Schemnitz, ma Banska Štiavnica) megalapított Bányászati Tanintézetnek, majd később Bányászati és Erdészeti Akadémiának (Főiskolának) a könyvtára. A selmeci akadémia a világ első műszaki felsőoktatási intézménye volt, amelynek két jogutód intézménye (a Miskolci Egyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetem) ma is működik.

Az 1735-ben alapított selmeci könyvtár Európa egyetlen XVIII. századi alapítású, épségben, szinte hiánytalanul és eredeti állapotában megmaradt műszaki-természettudományos szakkönyvtára. A könyvtár állományában a 16-19. század minden jelentős bányászati és kohászati szakirodalmi műve megtalálható, melyek az akadémián kezdetektől folyó magas színvonalú oktatást és a kutatást segítették.

Az 1735 és 1918 közötti időszakból való mintegy 45 ezres állomány háromnegyed része került Miskolcra, egynegyed része pedig a másik utódintézmény, a Nyugat-magyarországi Egyetem könyvtárában maradt. A132 m2 alapterületű, külső behatásoktól elszigetelt, légkondicionált múzeumteremben a gyűjtemény közel hat és félezer egysége tekinthető meg olyan könyvtári rendben, ahogyan az a Selmeci Akadémián volt 1862-ben.

A könyvtár állományának büszkeségei az 1735-ben kezdődött oktatás első tankönyvei. Ezek nemcsak a bányászat és kohászat legfontosabb összefoglaló művei voltak, hanem jogi, gazdasági és igazgatási ismereteket is tartalmaztak a leendő vezető műszaki szakemberek számára.

A montanisztikai tudományok (bányászat és kohászat) középkori ismereteinek legelső összefoglaló műve Georgius Agricola "De re metallica" című könyve, melynek az 1557-ben megjelent német nyelvű, kézzel kiszínezett, eredeti első kiadása a könyvtár egyik legféltettebb darabja.

A kéziratok közül a legnagyobb becsben tartott az 1845-ből származó "Bányászati Szófüzér", melyet az Selmeci Akadémiai Magyar Olvasó Társulat hallgatói állítottak össze Pettkó János professzor vezetésével. Ebben elsőként tettek kísérletet egy rendszerezett német-magyar bányászati szakszótár létrehozására, abban az időben, amikor az oktatás nyelve az akadémián kizárólag a német volt.