Miskolctapolcai Közpark

A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársai 1990-ben végeztek vizsgálatokat Tapolcán. Tózsa István a növényzettel kapcsolatban a kövekezőket írja:
A park különleges növényzete, majd ennek viszonylag gyors megváltozása (építkezések, gépkocsiforgalom, tudatos kertészeti munka és gondatlan emberi károkozás) számos szerzőt, kutatót vagy újságírót késztetett elemzésre vagy szóvá tételre.

A történeti múltról írja Frisnyák Sándor, hogy a Hejő-völgy Dudujkáig terjedő szakaszát néhány évszázaddal ezelőtt még mocsarak, meleg vizű posványok töltötték ki, helyenként pedig a hínár és a vízinövények kusza hálózata miatt a völgy szinte átgázolhatatlan volt. Leírásában felhívja a figyelmet arra, hogy a 20. század elejének tudatos parkalakítása, növénytelepítése és gondozása következtében a tapolcai park különleges növényekből álló kis arborétummá vált.

A tapolcai katlan eredeti, mocsári növényzetét 1868-ban kezdték el felszámolni, a területet fásítani, parkosítani. 1920-ban egzotikus fa- és cserjeféleségek telepítésével arborétummá alakították. A park ma természetvédelem alatt áll, jóllehet eredeti nagyságának nyolcad részére zsugorodott a tapolcai családi házas övezet terjeszkedése miatt.

A langyos vizű, páradús Hejő-patak közelében szomorú fűzfák, égerek díszlettek. A park csónakázó tavának és a kis Hattyú-tónak a tavi rózsa a dísze, fehér és piros változatban.
A park környékén végzett növénytársulás-vizsgálat, vagy egyedi számbavétel szerint 1990-ben a Juno szálloda szomszédságában (Szathmáry Király Pál u.) idős mocsári ciprusokat védtek le.
Nem a parkhoz, hanem a tóhoz kötődő növényzet az átokhínár, amelynek mennyisége csak becsülhető, hiszen nemcsak a víz felszínét uralja, hanem azt teljes mélységében is.