Miháld látnivalói

Római katolikus templom

Cím Miháld Petőfi u. 46.453122 N, 17.124773 E
Kapcsolat Nincs megadva elérhetőség
Miháld az ősidők óta lakott hely volt, illírek, kelták, avarok nyomait őrzi a táj. A község első írásos említése 1121-ből való, amely az almádi monostor alapító oklevelében található. A segesdi főesperességhez tartozott a falu 1240-ben, ezt később, az 1317-es pápai tizedjegyzék is megerősítette. 1332 és 1337 között „Mihad”-nak írták a falu nevét, amely a Mihály személynévből keletkezett. A község ugyanis a falu védőszentjéről, Szent Mihály arkangyalról kapta a nevét, s ebben az időben már önálló plébániája is volt.

A tragikus évek az 1532-es török hadjárattal kezdődtek, ekkor a hódítók szétdúlták a települést, amely már nem szerepelt a 20 lakost meghaladó falvak között sem. 1555-ben csupán egy jobbágytelket jegyeztek föl, majd 1597-re teljesen elnéptelenedett a község.

A mai Szent Kereszt felmagasztalása plébánia elődjét 1760-ban alapították újra, majd Inkey Gáspár belefogott a templom építésébe, amelynek mondai előzménye később szájról szájra terjedt a faluban. Eszerint Inkeyt elragadták a lovai, s hintója egy hársfának ütközve állt meg. Hálából azon a helyen az életét megmentő fából egy keresztet ácsoltatott, később pedig templomot épített fölé. A főoltár mögött a kereszt ki is hajtott, mivel gyökeres fa volt.

Bajzáth József veszprémi püspök 1779 májusi vizitációjának jegyzőkönyvében tételesen felsorolták az új templom liturgikus tárgyait, az 1784-85 összeírás pedig a lakosság alakulásáról is szólt, ekkor már 70 háza volt a falunak, 91 családdal, melynek össznépessége 482 volt. 1835-ben emeletes kereszthajóval, két karzatos oldalszárnnyal bővítették a templomot, így nyerte el az épület a mai formáját. Az építtető címere a templom bejárati ajtaja fölött ma is látható. A műemlék jellegű épület homlokzati tornyának két oldalán, falfülkékben Szent Flórián és Szent Vendel szobra látható. Miháldot az 1950-es közigazgatási átrendezés során, 1950. március 16-án csatolták Zala megyéhez.

A barokk szószék ismeretlen mesterek munkája, az idő és a rovarok kárt tettek benne

A Szent Kereszt felmagasztalása titulus kedvelt volt a barokk korban, eredete Szent Ilonához kötődik, aki 250 körül egyszerű családban született, apjának vendéglője volt. Itt ismerte meg és vette feleségül Constantius Clorus, aki 293-ban császár lett, a császárhoz azonban már nem illett a vendéglős lánya, ezért elbocsátotta és új házasságot kötött Teodórával. 306-ban Ilona fia lépett a trónra, Nagy Konstantin néven. Fia maga mellé vette az anyját a császári udvarba, s megajándékozta a császárné címmel. Ilona 326-ban szentföldi zarándoklatán végiglátogatta Palesztina szent helyeit és a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet, majd 335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a lelőhely fölé épített Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték. Ekkortól alakult ki a szokás, hogy a nagyobb számú keresztereklyét őrző városokban ünnepélyes keretek közt felmutatták a hívőknek az ereklyéket, a felmagasztalás ünnepének neve is innen származik. A barokk korban egyre nőtt a Szent Kereszt iránti tisztelet, a 19 –20. században épült templomoknak is szívesen választották a Szent Kereszt felmagasztalása titulust.
Római katolikus templom, Miháld