Településünket és gyülekezetünket 1815-ben Gömörből idetelepített reformátusok alapították, ezért kapta a falu a Reformátuskovácsháza elnevezést.
A korabeli jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a település alapítói szegény, egyszerű emberek voltak, de gazdagok voltak lelkiekben, belső értékekben.
Tiszta, példamutató életet éltek, soha nem fáradtak meg hitük gyakorlásában, egymás szeretetében, az erkölcsös életben.
Néhány évvel a letelepedésük után elhatározták, hogy templomot építenek, ahol imádják és tisztlik az Urat.
A templom tégláit, ők maguk vetették és égették ki a falú szélén. Nagy buzgósággal, kenyéren és vöröshagymán élve, de mindig vidáman, zsoltárokat énekelve dolgoztak.
Szeretettel fogták meg a kubikus talicska szarvát, mert egy szívvel és egy lélekkel egyet akartak, hogy álljon a templom községükben és tornya az ég felé mutasson, hirdetve Isten dicsőségét a világban.
Először egy templomra való téglát eladtak, hogy árából fedezni tudják az építkezés egyéb irányú költségeit.
Az alapkő letételétől számított három hónap múlva, már fent volt a csillag a tornyon.
A templom a parókia felépítése után, 1898-ban készült el és 1899. október 09-én szentelték fel, Nagy károly lelkipásztor szolgálati ideje alatt.

Nagy Károly lelkipásztort, Csák Emil váltotta fel szolgálati helyén. Őt 1912-től Szabó Dániel követte, aki igen nehéz időkben, 42-évig volt a gyülekezet hűséges pásztora.
A két világháború nem múlt el nyomtalanul a gyülekezet életében sem.
Az első világháborúban, sokan az életüket áldozták a hazáért. Az ő emléküket őrzi a hősök harangja, amelynek hívogató szavát még ma is hallani.
Emléküket, még a bejártnál, a külső falon elhelyezett táblák is őrzik.
A második világháború már kevesebb emberáldozatot követelt. Az ő emléküket, a templombelsőben elhelyezett márványtáblák őrzik. Az anyagi kár viszont annál jelentősebb volt. Az átvonuló front áldozata lett, szép templomunk is.
A tornyot megfigyelőállásként használták, ezért a templom célponttá vált. Tornyát lelőtték, falai és tetőszerkezete is megsérült.
A csonka kis torony, az összelőtt falak, a bedeszkázott ablakok, szomorú látványt nyújtottak éveken át.
A parókiát, az orosz katonák feldúlták és kifosztották.
1954-től Nagy Imre lett a gyülekezet lelkésze, aki hittel és nagy odaadással szolgálta a rábízottakat a nehéz időkben.

Ez év szeptemberében, a templom építésének 100 éves évfordulójára készülve, új festést kapott a templom tornya és homlokzata.
1999. október 09-én, a zsúfolásig megtelt templomban, ünnepi istentisztelet keretei között adtunk hálát Istenünknek templomunkért, gyülekezetünkért, az elmúlt 100 esztendőért.
Az ünnepéi istentiszteleten, Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr hirdette az igét, aki a dél-békési gyülekezetekben tett látogató körútja végén érkezett hozzánk, jeles egyházi és világi személyek társaságában.

A rendszerváltás után, az egyházi élet ismét felfelé ívelő pályán indult el.
Kiléphettünk a templom falai közül, elkezdhettük újra az iskolai hitoktatást, a szociális intézmények látogatását, a rászorulók anyagi támogatását és lelki gondozását.
Ma, egy 63 egyházfenntartóból álló kis református gyülekezet működik városunkban, amelyből 20-30 fő között látogatják a vasárnapi istentiszteleteket.
A gyülekezet lelkésze azonban nemcsak a településén végez szolgálatokat, hanem a környező falvakban is.
Szolgálati területéhez tartozik: Nagybánhegyes, Magyarbánhegyes, Medgyesegyháza, Kaszaper és más környékbeli települések.

Az egyházközség tevékenysége sokszínű.
Tevékenységei közé tartozik: a gyermekek, felnőttek, idősek tanítása, keresztyén lelki gondozás, Isten, ember és hazaszeretetre való nevelése, a rászorulók közt végzett szeretet szolgálat.
Különösen is nagy hangsúlyt fektetünk az ifjúság nevelésére, a gyermekek személyiségének formálására.
Az alapvető keresztyén értékekkel, gyermekeinket a hittan órákon, a gyermek és felnőtt istentiszteleteken, a kéthetenkénti rendszerességgel megtartott játékos gyermekdélutánokon, a konfirmációi előkészítőkön és a nyári táborozásokon ismertetjük meg.
Alkalmainkra mindenkit nagy szeretettel hívunk és várunk.