Református templom

Településünket és gyülekezetünket 1815-ben Gömörből idetelepített reformátusok alapították, ezért kapta a falu a Reformátuskovácsháza elnevezést.
A korabeli jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a település alapítói szegény, egyszerű emberek voltak, de gazdagok voltak lelkiekben, belső értékekben. Tiszta, példamutató életet éltek, soha nem fáradtak meg hitük gyakorlásában, egymás szeretetében, az erkölcsös életben. Néhány évvel a letelepedésük után elhatározták, hogy templomot építenek, ahol imádják és tisztlik az Urat.
A templom tégláit, ők maguk vetették és égették ki a falú szélén. Nagy buzgósággal, kenyéren és vöröshagymán élve, de mindig vidáman, zsoltárokat énekelve dolgoztak.

Szeretettel fogták meg a kubikus talicska szarvát, mert egy szívvel és egy lélekkel egyet akartak, hogy álljon a templom községükben és tornya az ég felé mutasson, hirdetve Isten dicsőségét a világban. Először egy templomra való téglát eladtak, hogy árából fedezni tudják az építkezés egyéb irányú költségeit. Az alapkő letételétől számított három hónap múlva, már fent volt a csillag a tornyon. A templom a parókia felépítése után, 1898-ban készült el és 1899. október 09-én szentelték fel, Nagy károly lelkipásztor szolgálati ideje alatt.

A két világháború nem múlt el nyomtalanul a gyülekezet életében sem. Az első világháborúban, sokan az életüket áldozták a hazáért. Az ő emléküket őrzi a hősök harangja, amelynek hívogató szavát még ma is hallani. Emléküket, még a bejártnál, a külső falon elhelyezett táblák is őrzik.

A második világháború már kevesebb emberáldozatot követelt. Az ő emléküket, a templombelsőben elhelyezett márványtáblák őrzik. Az anyagi kár viszont annál jelentősebb volt. Az átvonuló front áldozata lett, szép templomunk is. A tornyot megfigyelőállásként használták, ezért a templom célponttá vált. Tornyát lelőtték, falai és tetőszerkezete is megsérült. A csonka kis torony, az összelőtt falak, a bedeszkázott ablakok, szomorú látványt nyújtottak éveken át. A parókiát, az orosz katonák feldúlták és kifosztották. 1954-től Nagy Imre lett a gyülekezet lelkésze, aki hittel és nagy odaadással szolgálta a rábízottakat a nehéz időkben.

A templom építésének 100 éves évfordulójára készülve, új festést kapott a templom tornya és homlokzata. 1999. október 09-én, a zsúfolásig megtelt templomban, ünnepi istentisztelet keretei között adtunk hálát Istenünknek templomunkért, gyülekezetünkért, az elmúlt 100 esztendőért. Az ünnepéi istentiszteleten, Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr hirdette az igét, aki a dél-békési gyülekezetekben tett látogató körútja végén érkezett hozzánk, jeles egyházi és világi személyek társaságában.

A rendszerváltás után, az egyházi élet ismét felfelé ívelő pályán indult el.
Kiléphettünk a templom falai közül, elkezdhettük újra az iskolai hitoktatást, a szociális intézmények látogatását, a rászorulók anyagi támogatását és lelki gondozását.