Református templom

A református templom szentélye gótikus stílusú, a XV. században épült. Hajója és tornya viszont már XVIII. századi építésű, barokk stílusú. A belsőben 1770 körül készült, rokokó stílusú padok állnak.

1409 körül oláh marhapásztorokat telepített Zsigmond király, kik elmagyarosodtak, s 1490-ben gótikus, keletelt szentélyű, támpilléres templomot építettek. 1731-ben kimeszelték a templomot, és ugyanakkor szerették volna az oldalfalak szobrait is eltüntetni, de a vármegyétől ehhez nem kaptak engedélyt.

A reformátusok 1773-ban elvégezték a szükséges renoválást a templomon, s ugyanebben az évben készítették el a ma is meglevő padokat rokokó stílusban. 1787-ben a templom nyugati homlokzata elé építették a 35 méter magas tornyot. Nemsokára ismét szűk lett a templom, ezért 1825-ben a hajó közepébe nyitották az északi oldalhajó. 1853-ban karzatot építettek a szentélyben az orgonának, s ezzel teljesen eltakarták annak szépségét. A belső mennyezete sík, vakolt.

A gótikus eredetű templom a torony építésekor barokk stílust kapott. Három harangja van. Egy 800 kg-os, egy 400 kg-os (96 cm) acélharang, ami Diósgyőrben készült, s az utolsó 251 kg-osat, melyet Szlezák László 1950-ben készítette.