Mezőhegyesen a katolikus egyházat II. József császár és király alapította 1785. július 1-vel. Előbb helyőrségi lelkészségként működött, közvetlenül a bécsi Tábori püspökség joghatósága alá tartozott és tábori lelkészek végezték a lelkipásztori munkát. Ezek sorában a legnevezetesebb Gonzeczky János volt, aki az 1848/49-es szabadságharcnak tett szolgálataiért hadbíróság elé állítottak és kivégeztek.
A mai templom 1844-46-ban épült klasszicista stílusban és Szent György vértanú, a lovasok égi pártfogója lett a védőszentje. Jelenlegi berendezése közül néhány eredeti műtárgy (Pesky József Szent György főoltárképe) és számos kortárs képzőművész alkotása (Molnár C. Pál, Patay László, Udvardi Erzsébet) a kiemelkedő.
A lelkészek majd plébánosok lakásául szolgáló és hivatali helyiségként működő plébánia épületet 1867-ben építették romantikus stílusban. A tábori lelkészséget 1897-ben polgáriasították és az akkori Csanádi egyházmegyéhez csatolták. Vezetői ekkortól a plébánosok lettek.
A két világháború között az egyházközség lekipásztorai és hívei jelentős hitéleti, kulturális, szociális tevékenységet fejtettek ki, a legaktívabbak a különböző katolikus egyesületek voltak.
A kommunista rendszerben a híveket megfélemlítették, és ezáltal eltávolították az egyháztól és a templomtól. A rendszerváltozás után nehezen indult, de ismét kezd meghatározóvá válni a hitélet mellett a kulturális és szociális tevékenység is.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A mai templom 1844-46-ban épült klasszicista stílusban és Szent György vértanú, a lovasok égi pártfogója lett a védőszentje. Jelenlegi berendezése közül néhány eredeti műtárgy (Pesky József Szent György főoltárképe) és számos kortárs képzőművész alkotása (Molnár C. Pál, Patay László, Udvardi Erzsébet) a kiemelkedő.
A lelkészek majd plébánosok lakásául szolgáló és hivatali helyiségként működő plébánia épületet 1867-ben építették romantikus stílusban. A tábori lelkészséget 1897-ben polgáriasították és az akkori Csanádi egyházmegyéhez csatolták. Vezetői ekkortól a plébánosok lettek.
A két világháború között az egyházközség lekipásztorai és hívei jelentős hitéleti, kulturális, szociális tevékenységet fejtettek ki, a legaktívabbak a különböző katolikus egyesületek voltak.
A kommunista rendszerben a híveket megfélemlítették, és ezáltal eltávolították az egyháztól és a templomtól. A rendszerváltozás után nehezen indult, de ismét kezd meghatározóvá válni a hitélet mellett a kulturális és szociális tevékenység is.