Református templom

A templom építése 1907-ben kezdődött, átadására ünnepélyes keretek között 1909. szeptember 11-én került sor. Ekkor vált anyaegyházzá, az akkor 800 főt számláló mezőhegyesi reformátusság.

A templomot a Magyar királyi Földművelésügyi Kormány a Ménesparancsnokság építette. Ugyanekkor készült el a műemlék jellegű parókia is.

A templom neogótikus stílusban épült. A kelet-nyugati tengelyű főhajót egy észak-déli kereszthajó bővíti ki. A kereszthajó egyedi jelleget kölcsönöz az épületnek, ugyanis református templomokra ez az építési megoldás nem jellemző. A nyugati homlokzati torony 35 m magas. A toronysisakot négy, igen érdekes megoldású vízkiköpő díszíti. A főtorony mellett jobbról és balról, egy-egy kisebb torony teszi impozánssá a homlokzatot.

A 8x23 m-es belső teret a kereszthajó mindkét irányban 3x8 méterrel szélesíti ki.
Mennyezete rabitz-boltozattal fedett. A neogótikus keleti szentélyből árad befelé a világosság a hatalmas csúcsíves ablakokon. A torony felőli oldalon, kőkarzaton áll az orgona, melyet Andressz Ferenc épített 1909-ben tíz változattal. A keleti falon elhelyezett szószék gótikus elemekkel díszített, hangvetőjén toronysisak formájú csúccsal.

A templomban 220 ülőhely van. Három harangja van. A 84 kilogrammosat Hőnig Frigyes öntötte 1909-ben Aradon, a 385 és 194 kilogrammosat a Budapesti Harangművek készítette 1924-ben.