Nagyboldogasszony Bazilika

Műemlék jelegű építmény, 1758-1763 között épült az Almásy család által.
A bejárati ajtó felett a Vereb és az Almásy család címere látható. A tornyokat hagymasisak fedi. A főoltár, a szószék és több szobor rokokó stílusú, a két mellékoltár copfstílusban készült a 18. században.

Korábbi fakápolnája helyett 1705-ben kőkápolnát építettek, de az 1755-ben már romos volt. A nyugati oldalhoz kapcsolódik az Almásy sírbolt. A templom főoltára rokokó stílusú, itt van elhelyezve a 18. századi Mária-kegyszobor.

A templom keleti oldalához épült a ferences rendház. A nyugati oldalon idős fákkal benőtt, padokkal ellátott térség van, jó idő esetén itt tartják a szabadtéri szentmiséket, nyugalma még a nem vallási célból ideérkezőket is megérinti.

A búcsújáró helyhez több, Szent Lászlóval és csodálatos gyógyulásokkal kapcsolatos monda fűződik. A legenda szerint a 11. század végén a Magyarországot fosztogató kunokat üldöző Szent László királyt és katonáit bekerítette az ellenség a keskeny völgybe. A magyaroknak nem volt vizük, mire Szent László haragjában egy sziklába vájta a lándzsáját, ahonnan aztán bővizű forrás fakadt (1290).

Egy másik monda szerint a Szent Lászlót üldöző kunok egy völgybe szorították a királyt, aki előtt még egy óriási szakadék is állott. A királynak azonban jó lova volt, egy gyors és határozott döntéssel átugratta a szakadékot. A patkószegek nyomából vékony sugárban kristálytiszta víz bugyogott fel.