Bányász Emlékház

Az emlékházban különféle ereklyék, fényképek, egyenruhák és iratok mesélnek arról, hogy Mátranovák mi mindent köszönhet az egykor virágzó bányászatnak. A kiállított anyagok nagy részét a falusi bányászok féltve őrzött relikviáiból állították össze.

A tárgyak között régi telefont, számológépet, bányászlámpákat, vekkert, csizmákat, öltözékeket, sisakokat, kőzetdarabokat, bizonyítványokat és számos egyéb, a bányászmunka során nélkülözhetetlen készülékeket láthatunk. Az emlékházban a bányaigazgatók, az orvosok és a bányászok névsora, fényképei is visszarepítenek a múltba.

Az épületben egy kulturális sarkot is létrehoztak, ahol a régi korok pezsgő mivolta is megelevenedik: az emlékek azt sugallják, hogy Mátranovákon a bányászattal párhuzamosan virágzott az úttörő élet, működtek a zenekarok, labdarúgásban és röplabdában is remekelt a község.

Az emlékház mellett az egykori tárna bejáratát is helyrehozták, ami a földalatti munkaeszközök szemléltetésével szintén a bányászok mindennapi életéből ad ízelítőt a látogatóknak. Az egykori bányamunkások örömmel nosztalgiáznak a helyszínen.

A fiatalok is méltó képet kapnak itt arról, hogy a nagy-, vagy a dédapjuk mivel foglalkozott a föld alatt, s miből tartotta el a családját. Mátranovákon a bányát 1969-ben hirtelen zárták be, majd 1972-ben teljesen megszüntették. A felszabadult munkaerő egy részét a Ganz kezdte el foglalkoztatni, míg a nyugdíjazás előtt álló munkások a környék bányáiban vállaltak munkát. Az emlékház parkjában egy Hegedűs Gyula készítette faszobor látható.

A helyszínen rendre szerveznek bányásznapokat, s emlékeznek Szent Borbálára, a bányászok védőszentjére.