A Mártélyi-holtág országos jelentőségű védett természeti területen, a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben helyezkedik el. A 2260 hektár összterületű tájvédelmi körzet 1971-ben került - az elsők között - hazánk kiemelt védett területei közé. A körzet 1979-től szerepel a Ramsari Egyezmény (a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire szóló egyezmény) listáján, továbbá a természetvédelmi terület Magyarország Európai Uniós csatlakozásától kezdve különleges madár és élőhelyvédelmi rendszer része (Natura 2000 ökológiai hálózat).
A TK tipikusan a Tisza-folyó alsó szakaszaira jellemző természeti területeket; puhafás- erdőtársulások (füzesek, nyarasok), helyenként keményfás ligeterdők (kocsányos tölgyesek, kőrisesek) illetve a folyószabályozás előtti időszakra emlékeztető fátlan vizes élőhelyeket (ártéri legelők, kaszálók, mocsarak, nádasok, és vizek: folyószakasz és hullámtéri holtágak) foglal magába. Számos védett emlősnek (pl. vidra, hód, vadmacska) és megannyi ragadozó és vízimadárnak (pl. réti sas, barna kánya, fekete gólya, bakcsó, szürkegém, nagy kárókatona stb.) ad otthonterületet. Az 19. században történt (Mártély a 86. számú átvágás) folyószabályozási munkálatok (ásott medrek, védművek) a dél-alföldi hidrológiai és tájszerkezetet teljesen átalakította, emlékét ma már csak a gátak közötti táj őrzi.
A holtág az árvízvédelmi töltések között helyezkedik el (Tisza bal part 206 – 209 fkm között) egy-egy árhullám érkezésekor vízkészlete gravitációsan a holtág déli részénél töltődhet, szerencsére árhullám elmaradása esetén is a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat (öntözővíz-gazdálkodás) által üzemeltetett szivattyúval vízpótlás történik. A holtág összesen 46 hektár, átlag mélysége 3 m (legmélyebb pontja normál vízállásnál: 7,1 m). A holtágban az eutrofizációs folyamatok megfigyelhetőek, mely eredménye egyike, hogy a holtmederben sokféle hínárfaj (sulyom, tócsagaz stb.) előfordul, esetlenként tömegesen is pl. rucaüröm.
Halállományát folyóvízi és állóvízi halfajok alkotják, a holtág hullámtéri jellegéből fakadóan fontos szereppel rendelkezik a Tisza folyóban élő őshonos halfajok szaporodásában, nevelkedésében. Elsősorban a tavaszi áradás alkalmával a folyóból a szaporodásra képes egyedek vándorlással keresik fel a potenciális ívóhelyeket (elöntött gyepek, mocsarak) mely ívóterületek elsősorban a holtágak szegélyében, a hullámtéren találhatóak (alacsonyabb térszinten elhelyezkedő füves élőhelyek). Az árhullám levonulása után a holtmedrek képzik a frissen kikelt ivadékok elsőszámú otthonát. Egyesületünk célja a horgászati hasznosítás mellett ezen területek fenntartása, megőrzése is.
A TK tipikusan a Tisza-folyó alsó szakaszaira jellemző természeti területeket; puhafás- erdőtársulások (füzesek, nyarasok), helyenként keményfás ligeterdők (kocsányos tölgyesek, kőrisesek) illetve a folyószabályozás előtti időszakra emlékeztető fátlan vizes élőhelyeket (ártéri legelők, kaszálók, mocsarak, nádasok, és vizek: folyószakasz és hullámtéri holtágak) foglal magába. Számos védett emlősnek (pl. vidra, hód, vadmacska) és megannyi ragadozó és vízimadárnak (pl. réti sas, barna kánya, fekete gólya, bakcsó, szürkegém, nagy kárókatona stb.) ad otthonterületet. Az 19. században történt (Mártély a 86. számú átvágás) folyószabályozási munkálatok (ásott medrek, védművek) a dél-alföldi hidrológiai és tájszerkezetet teljesen átalakította, emlékét ma már csak a gátak közötti táj őrzi.
A holtág az árvízvédelmi töltések között helyezkedik el (Tisza bal part 206 – 209 fkm között) egy-egy árhullám érkezésekor vízkészlete gravitációsan a holtág déli részénél töltődhet, szerencsére árhullám elmaradása esetén is a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat (öntözővíz-gazdálkodás) által üzemeltetett szivattyúval vízpótlás történik. A holtág összesen 46 hektár, átlag mélysége 3 m (legmélyebb pontja normál vízállásnál: 7,1 m). A holtágban az eutrofizációs folyamatok megfigyelhetőek, mely eredménye egyike, hogy a holtmederben sokféle hínárfaj (sulyom, tócsagaz stb.) előfordul, esetlenként tömegesen is pl. rucaüröm.
Halállományát folyóvízi és állóvízi halfajok alkotják, a holtág hullámtéri jellegéből fakadóan fontos szereppel rendelkezik a Tisza folyóban élő őshonos halfajok szaporodásában, nevelkedésében. Elsősorban a tavaszi áradás alkalmával a folyóból a szaporodásra képes egyedek vándorlással keresik fel a potenciális ívóhelyeket (elöntött gyepek, mocsarak) mely ívóterületek elsősorban a holtágak szegélyében, a hullámtéren találhatóak (alacsonyabb térszinten elhelyezkedő füves élőhelyek). Az árhullám levonulása után a holtmedrek képzik a frissen kikelt ivadékok elsőszámú otthonát. Egyesületünk célja a horgászati hasznosítás mellett ezen területek fenntartása, megőrzése is.
Előforduló fogható őshonos halfajok:
ponty, szürkeharcsa, fogassüllő, csuka, balin, kősüllő, compó, keszegfélék (jász, karika, dévér, lapos, vörösszárnyú)
Előforduló nem fogható, illetve védett halfajok:
vágódurbincs, selymesdurbincs, réticsík, széles kárász, németbucó, magyarbucó
Előforduló idegenhonos halfajok:
fekete törpeharcsa, amurgéb, ezüstkárász, amur, busa-fajok