Kegytemplom

Az Istenszülő ikon első könnyezése
1696. november 4-én, Pócs falu kicsi fatemplomában, az imádkozó hívek arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. Ezt a képet 1676-ban Csigri László, máriapócsi bíró fogadalomból, a török rabságából történt szabadulásának emlékére készíttette. A képet Papp Dániel helyi görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Ám, mivel Csigri nem tudta azt kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg, és ő is adományozta a helyi görög katolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el. A könnyezés eseménye csodálattal töltötte el a jelenlévőket, a következő napokban pedig tömegek érkeztek a templomba, köztük császári tisztek, tisztviselők és más felekezetű hívek is. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig tapasztalták. A szomszédos Kálló település plébánosa egy haldokló gyermeket emelt a képhez, a gyermek megérintette a könnyező képet és meggyógyult. A gyermek boldog édesanyja hálájaként nyakéket helyezett a kép elé, és ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Máriát hálásan tisztelők ma sem fogyatkozó sorát. A csodálatos események híre a korabeli hírközlés fejletlensége ellenére is gyorsan elterjedt, így hamarosan eljutott a Bécsi Udvarba. I. Lipót, az osztrák császár és magyar király a történtek hatására – nemkülönben felesége, Eleonóra császárné hathatós kívánságára – elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba. Így történt, hogy 1697. július 4-én érkezett meg és néhány héttel később végső helyére, a bécsi Stephansdom-ba került az ikon.

A második és harmadik könnyezés
A Bécsbe elkerült ikonról másolatokat készítettek. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére itt Máriapócson is. 1715. augusztus 1-jén megismétlődött a pócsi csoda: Papp Mihály fiatal parókus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor a kántor észrevette a kép könnyezését. A könnyek augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó áradását sok százan látták. A szemtanúk vallomásainak jegyzőkönyve kétséget kizáróan hitelesíti a könnyezés valódiságát. A Máriapócsi Kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik és egyben utolsó könnyezése 1905. december 3-án kezdődött, és az év utolsó napjáig tartott, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

A kegytemplom
Az első és a második könnyezés idején Pócson picinyke fatemplom állt. Azonban a második könnyezés után, a zarándokok növekvő száma miatt, a fatemplom már nem tudta befogadni a Szűzanya könnyező képéhez érkezőket. Indokolttá vált egy új templom építése. A Szent Mihály tiszteletére fölszentelt jelenlegi templom 1731 és 1756 között épült, kora barokk stílusban. 1948-ban XII. Piusz pápa a máriapócsi kegytemplomnak basilica minor címet adományozott. Máriapócs és a magyar görögkatolikusság történelmének kiemelkedő napja 1991. augusztus 18. Ekkor a Magyarországot meglátogató, azóta szentként tisztelt II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett a kegykép előtt, magyar nyelven, több százezres hívő sokaság jelenlétében. Évente 500-600 ezer zarándok és sok túrista keresi fel a könnyező Szűzanya képéről méltán európai hírűvé vált kegyhelyet. 2005. december 3-án a Magyar Püspöki Kar jelenlétében Dr. Erdő Péter bíboros Nemzeti Szentéllyé nyilvánította Máriapócsot. A Közép-Európát átszelő zarándok útvonal, a „Mária Út” egyik fő állomása.