Magyarok Nagyasszonya Bazilika

Nagy Lajos király az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére 1352-ben kolostort építtetett. A kolostor mellé Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. A rendtörténeti krónikák szerint Nagy Lajos királynak ez volt a legkedvesebb kolostora. Fényes visegrádi palotájából gyakran járt ide, hogy ima és elmélkedés között merítsen erőt a nagy birodalma ügyeinek intézéséhez, s a maga erősítéséhez. Rettentő betegsége (lepra) okozta szenvedésében itt tett szert kellő önfegyelemre és türelemre.

A király családjának több tagja is gyakran felkereste a templomot és a kolostort, melynek egyik szárnya királyi lakrész volt. Márianosztrát meglátogatta Zsigmond, majd Mátyás király és felesége, Beatrix királynő, valamint az utána következő királyok is. Lajos – 1370-től lengyel király is – 1376-ban, majd 1378-ban újólag megerősítette és – a lengyel és magyar urakkal – elfogadtatta, hogy halála után a legidősebb életben maradt lánya, Mária örökölje a magyar és lengyel trónt. 1382-ben népes küldöttség érkezett Lengyelországból Oppulai – több helyütt: Oppelni – László vezetésével, aki Lajos nevében a kormányozta az országot, s kijelentették: elfogadják Máriát uralkodóként, de a leendő királynőnek Krakkóban kell élnie. Engedett Lajos király az akaratnak, s 1382 augusztusában Máriát jelölte – utált jegyesével – Luxemburgi Zsigmonddal az oldalán a lengyel trónra. A magyar trónt pedig Hedvignek szánta,aki 1378-tól együtt nevelkedett férjével, Vilmos stájer herceggel. Lajos tisztán látta, hogy problémák lesznek a trónbetöltésekkel – ahogy ez később be is igazolódott ,hiszen a lengyel urak maguk akartak leendő királynőjüknek férjet választani -, ezért döntésével egy időben Márianosztráról 12 pálos szerzetest küldött Oppulai Lászlóval, hogy letelepedésük és imádságuk a királynő uralkodását segítse.

Szeptemberben a király meghalt, ám özvegye semmibe véve akaratát, Máriát koronáztatta meg, s ültette magyar trónra.Két évig tartó diplomáciai huzavona következett eztán, végül Hedviget ajánlotta föl a lengyel trónra. Krakkóban az ajánlatot el is fogadták, s 1384 októberében lengyel királlyá koronázták a tíz éves Hedviget, Vilmos hercegről azonban hallani sem akartak, s két évre a koronázás után Jagello Ulászló litván fejedelemhez kényszerítették királynőjüket. Hedvig királynőnek le kelletett mondania szerelméről, de cserébe Ulászló népével együtt fölvette a kereszténységet. Jasna Gorán bámulatosan szép kolostort adományozott Hedvig szeretett pálosainak, akik az egyetlen vigaszt jelentették számára. Hedvig királynő – a lengyelek hőn szeretett Jadwigája, akit őszentsége II. János Pál pápa idejében szentté avattak – a pálos rend lengyelországi virágzásának megteremtőjévé vált, s fiatalon – 1399-ben – bekövetkezett tragikus halála ellenére számos alapítással gazdagította a rendet. 1535-ben Márianosztra és a „szépségéről és gazdagságáról és mélységes hiteléről híres nosztrai kolostor is a török pusztítás áldozatává vált. Buda felszabadítása után Márianosztra még 25 évig romokban hevert.

1711-ben két idehelyezett szerzetes kezdte meg az újjáépítést. Elsőnek a szentélyt állították helyre, melynek gótikus ívei még jó állapotban voltak. Ezután következett a hajó, melyet teljesen újra kell építeni egészen az alapoktól. Vépi Máté pálos atya tervei szerint készült el a hajó a két toronnyal, nagyon szép barokk stílusban 1720-ra, betartva a középkori pálos építészeti szabályt, hogy a szentély és a hajó hossza egyforma legyen. 1726-ra elkészült a főoltár Hont vármegye adományából, és még ez év júliusában a szószék és a többi oltár. 1729. augusztus 14-én a templom és a kolostor felszentelésére Esterházy Imre, pálosból lett esztergomi érsek betegsége miatt segédpüspökét, Berényi Zsigmondot, a későbbi pécsi püspököt küldte el, aki másnap, augusztus 15-én, a Szent Donátról elnevezett harangot is felszentelte. A templom belső berendezése, az oltárok Hassenmiller János pálos szerzetes művészi elgondolását fémjelzik. A főoltár és a mellékoltárok fa felépítménye is az ő alkotása. Csupán a főoltár négy nagy szobráról tudjuk, hogy ismeretlen budai szobrász készítette. A főoltár központi helyén foglal helyet a márianosztrai kegykép.

Az 1711-ben megkezdődött pálos kolostor és templom újjáépítése, a Lengyelországi Czestochowában igen nagy örömöt váltott ki. Laszkiri Cyprián lengyel pálos megfestette a czestochowai kegykép másolatát. Mielőtt a Márianosztrai templomnak ajándékozták volna, hozzáérintették a Czestochowában lévő Nagy Lajos által adományozott csodatevő kegyképhez, mert a művészi értéken túl, annak minden kegyelmi erejét is szerették volna Márianosztrának ajándékozni. Úgy látszik, ez sikerült is, mert az első rendkívüli csodás gyógyulás 1739-ben történt, amikor egy haldokló pálos egy szempillantás alatt meggyógyult. Ennek híre természetesen bejárta a környéket. A zarándokok száma évről évre nagyobb lett. Csak 57 év telt el az újjáépítés és felszentelés napjától, amikor II. József, a kalapos király, egész birodalmában feloszlatta a fehér barátokat. 1786. augusztus 30-án hagyta el Márianosztrát az utolsó pálos. E rendelettel a kolostor és a templom története kettévált. A kolostor egy jó ideig üres maradt, 1809-ben ugyan a nemesi felkelés sebesültjei részére kórházzá alakítják, de csak rövid időre. Hosszú időre szóló rendeltetését 1858-ban találják meg, amikor női fegyházzá alakítják át a vincés nővérek vezetése alatt, egészen 1948-ig. Ezután a börtön a politikai foglyok – zömmel egyháziak, köztük pálosok – férfibörtöne, 1956 után, pedig a köztörvényesek börtöne lett. A templom, kegyképének köszönhetően, a XX. századra zarándokok ezreit vonzotta. A kommunista diktatúra összeomlásával, 1989-ben a pálos rend visszakapta ősi templomát. 1993 óta a Váci Egyházmegye területéhez tartozik.

Az egyhajós, négy kápolnafülkéből, és egy kápolnából álló 39 m hosszú, 404 m2-es műemléktemplomot a pálos rend kívül-belül fölújíttatta. A Bazilika Minor címet a Dr. Beer Miklós püspök úr pontifikálta szentmisén 2012. október 7-én hirdették ki. A Kálvária Krisztus megfeszítésének színhelye, a Golgota (Koponyák hegye) latin megfelelője a calva szóból származó Kálvária. A 18. századtól a szerzetesrendek szorgalmazták a települések határában Krisztus és a Boldogságos Szűzanya szenvedéseinek stációit megidéző szent táj fölépítését. A sopronbánfalvai, máriavölgyi Kálváriák után, a márianosztrai konvent is kiépíti a keresztúti ájtatosság szent helyét. A Bazilikától 1 km távolságra, a Rákóczi, majd Árpád utcán végighaladva jutunk el a XVIII. század természetérzékének és kegyes gyakorlatának megfelelően kialakított Kálváriára. 1756. szeptember 14-én jelölte ki és áldotta meg P. Dónyi Gellért prior a dombtetőn a három kereszt helyét. A domb lábától keletre P. Szluha Gergely remetelakot épített a kálváriát őrző nosztrai remeték számára.