Görögkatolikus templom

1650 után telepedtek ide görögkatolikusok, az „oroszok” korábbi telepítési kiváltságait ugyanis 1680-ban a földesúr, a Forgách család képviselője megerősítette. Szent Miklós tiszteletére szentelt fatemplomuk építése – a bejárati ajtó fölötti cirill betűs évszám alapján – 1670-re tehető.

A 18. század közepéről származó források kis létszámú közösségről tanúskodnak. A századvégi összeírás szerint tizenkilenc filiájával együtt is csak 328 görögkatolikus tartozott a parókiához. 1806-ra önállósága is megszűnt, az egykori filiájához, Tornyospálcához csatolták.

1892-ben a Munkácsi Egyházmegyében gyűjtést hirdettek a tervezett, új kőtemplom építésére. Az építkezés elmaradt, jelentősebb felújításra 1913-ban került sor, talán ekkor pusztulhatott el az ikonosztázion is, amelynek csak királyi ajtaja maradt fenn. A parókia önállóságát csak 1941-ben nyerte vissza.

A helyiek által csak „cerkónak” nevezett kicsiny, a trianoni Magyarország egyetlen fennmaradt fatemplomát 1968-ban a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak adták el. A bontását 1971-ben kezdték meg, de a skanzenben részben rekonstruált formában újjáépített templom csak 1978-tól látogatható.

A közösség először az elhagyott zsinagógát szerette volna templom céljaira megvenni. Miután ez nem sikerült, 1968-ban tették le az új templom alapkövét a község egy központibb fekvésű telkén. 1974-ben szentelték fel. Oltárait Kárpáti László tervei szerint készítették, a képeket is ő festette. Az ikonosztáziont Gergely József faragta, képeit Kiss Lászlóné festette 1996-ban. Az üvegablakok Monostory Viktória munkái. Tiszabezdéd filiában 2009. szeptember 14-én szentelte föl Kocsis Fülöp megyéspüspök az újonnan épített templomot.