Harangláb

A fából készült harangláb a kötőgerendájában található évszám alapján 1821-ben épült, fazsindely fedéssel, a közeli községbeli faharanglábakhoz viszonyítva erősebb és igényesebb kivitelben. A harangláb első 100 évéről nem sokat tudunk, csupán annyit, hogy nem a mostani helyén állt, hanem az utcának az ellenkező északi oldalán, ezért is van az utcai villanyvezeték ott olyan magasra felemelve.

A benne lévő harangot az első világháború elején a többi szomszédos községek harangjaihoz hasonlóan elvitték, úgymond bevonultatták, ágyuk öntéséhez használták fel. A harang elvitelének megvolt a maga formája: a reggeli órákban megjelent két-három fő, akik délelőtt még utoljára többször is harangoztak vele, úgymond elbúcsúztatták a falutól, majd a kora délutáni órákban kiszerelték és ledobták a toronyból. Ha eltört vagy megrepedt, az nem okozott gondot, mivel úgyis beolvasztásra került.

Ezt követően több mint 10 éven át nem volt harang a faluban. A szomszédos községekben már szóltak az új harangok, amikor 1926-ban Magyarnádalja akkori vezetése és lakossága egy 100 kg tömegű új harang megrendelése mellett döntött. Így 1927-ben elkészült a jelenlegi harang, a budapesti Harangművek Részvénytársaság 5754. sorszámon készítette el, súlya 102 kg lett. A bekerülési költségét a község főleg adományokból fedezte. A harangnak az utca felöli oldalán két sorban az alábbi felirat olvasható:

MAGYARORSZÁG NAGYASSZONYA
KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK
MAGYARNÁDALJA
RÓMAI KATOLIKUS HITKÖZSÉG 1927.
Az ellenkező oldalon bekeretezve pedig ezt láthatjuk:
5754 HARANGMŰVEK Rt ÖNTÖTT ENGEM
F.M. RINCKER ANTAL B. BUDAPEST J.

A harangot Budapestről vonattal hozták a körmendi vasútállomásra, ahonnan az akkori bíró, Redőcs Sándor szekéren, feldíszítve hozta Magyarnádaljára. Felszentelésére 1927 nyarán a vasárnapi 10 órás nagymise után került sor. A vasaljai templomból a szentmisén jelenlévő hívek mindegyike gyalog jött át, és tekintette meg, ahogy Hajszányi Adolf vasaljai plébános érd. esperes felszenteli. Az azt követő évtizedekben rövidebb-hosszabb ideig harangozók voltak: Radakovics István, Radakovics Ferenc, Gráczer Ferenc, Gráczer József, Gráczer István, majd az 1950-es évek közepéig id. molnár János, ezt követően a harangozást egymaga nem vállalta senki.

Az 1950-es évek közepétől házról-házra folyamatosan sorban ment, mindenki egy hétig harangozott, egyre többen fogadtak maguk helyett harangozót. Emiatt az utolsó évtizedekben Molnár György harangozott egészen a villamosításig. A haranglábon lévő, az évszázad során elkorhadt fazsindelyt Gráczer János és neje, Sábler Teréz 1958-ban, hálából az isteni gondviselésnek saját költségükön lemezre cseréltette. A lemezfedést Minerik Sándor körmendi bádogos mester készítette el.

A gyalogjárda építése miatt 1968-ban id. Molnár János irányításával a haranglábat kézi erővel, henger alakú fákon átcsúsztatták az utca szemközti, déli oldalára-ahol jelenleg is áll-úgy, hogy közben 180 fokkal el is lett fordítva. 1999. április 10-én reggel 5 órakor az akkor 86 éves Molnár Gyula kézzel utoljára húzta meg a harangot, majd megkezdődtek a villamosítási munkálatok, amelynek eredményeképpen az esti imára már a villamosított harang szólalt meg.

És hogy mit jelent ez harang a falunak? Ezt Huszár János fogalmazta meg a Határmenti Krónika 1999. évi májusi számában: „Mindennapi életünkhöz hozzátartozik falunk kicsi harangjának szépen csengő hangja. Ez a hang jelzi, hogy még van élet a faluban, hiszen ahol a harang hívó szava nem hallatszik, ott előbb-utóbb az élet is megszűnik.”