A műemléki védelmet élvező román ortodox templom a legrégibb magyarcsanádi épület. A görögkeleti szerbeknek a 18. század első felében volt már földből épített templomuk, amelyet az 1757-ben történt betelepüléskor a románok is használtak.
1774-ből Ioan Lakatus szerb és Adam Hidisan román pap neve ismert. Egyik héten szerb másikon román liturgia szerint tartották az Istentiszteletet.
A mai román ortodox templomot 1808-ban a két ortodox felekezet közösen építette, de a költségek nagyobb részét a szerbek állták. Jézus Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelték föl. Az egyik oldalbejáratot a szerbek, a másikat a románok használták. A nők a templom előcsarnokában álltak. A templom külső oldalán helyezték el 1816-ban az építést bőkezű adománnyal segítő Jesity Stefán szerb föliratú sírkövét.
A község szerb és román lakói között 1840-ben romlott meg a viszony. Olyan nagyfokú feszültség támadt közöttük, hogy némelyek a makói görög katolikus templomba kezdtek átjárni. 1878-ban váltak külön.
A szegedi bíróság a románságnak ítélte a templomot, kárpótlásul 12.500 forintot kellett a szerb templom építésére fizetniük. 1880-tól román ortodox templomként működött. A templombelsőben az ószláv nyelvű föliratokat a románok lefestették.
A szabadon álló egyhajós templom későbarokk stílusban épült. A főhomlokzat dinamikus hatású, amelyet a középrizalit páros pilaszterei, szobafülkéi, órapárkány, a toronysisak változatos rajzolata jól kifejez. A koronázópárkány és a torony övpárkánya igen hangsúlyos. A timpanon már klasszicista elemként jelzi, hogy átmeneti korban épült a templom.
A kelet-nyugati tájolás miatt a főútvonal a templom oldalfrontja mellett halad, ezért a tervező különös gonddal, tetszetősen alkotta meg az oldalhomlokzatot; jó ritmusúvá teszi az öt ablak (ebből a kórusnál lévő vakablak) bélletes ívsora és a pilaszterek rendje. A nyolcszög három oldalával záruló szentély keskenyebb a hajónál. A födém négyszakaszos csehüveg boltozatú. A bejárat felöl háromíves boltozott karzat épült.
A templomhajót az oltártól elválasztó ikonosztásziont Arsa Teodorovici ikonfestő készítette. Az alsó képsoron Krisztus, Keresztelő Szent János és Istenszülő; a középsőn a tizenkét nagyünnep, a felsőn az apostolok ikonjai helyezkednek el. A berendezés a templommal egyidős.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
1774-ből Ioan Lakatus szerb és Adam Hidisan román pap neve ismert. Egyik héten szerb másikon román liturgia szerint tartották az Istentiszteletet.
A mai román ortodox templomot 1808-ban a két ortodox felekezet közösen építette, de a költségek nagyobb részét a szerbek állták. Jézus Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelték föl. Az egyik oldalbejáratot a szerbek, a másikat a románok használták. A nők a templom előcsarnokában álltak. A templom külső oldalán helyezték el 1816-ban az építést bőkezű adománnyal segítő Jesity Stefán szerb föliratú sírkövét.
A község szerb és román lakói között 1840-ben romlott meg a viszony. Olyan nagyfokú feszültség támadt közöttük, hogy némelyek a makói görög katolikus templomba kezdtek átjárni. 1878-ban váltak külön.
A szegedi bíróság a románságnak ítélte a templomot, kárpótlásul 12.500 forintot kellett a szerb templom építésére fizetniük. 1880-tól román ortodox templomként működött. A templombelsőben az ószláv nyelvű föliratokat a románok lefestették.
A szabadon álló egyhajós templom későbarokk stílusban épült. A főhomlokzat dinamikus hatású, amelyet a középrizalit páros pilaszterei, szobafülkéi, órapárkány, a toronysisak változatos rajzolata jól kifejez. A koronázópárkány és a torony övpárkánya igen hangsúlyos. A timpanon már klasszicista elemként jelzi, hogy átmeneti korban épült a templom.
A kelet-nyugati tájolás miatt a főútvonal a templom oldalfrontja mellett halad, ezért a tervező különös gonddal, tetszetősen alkotta meg az oldalhomlokzatot; jó ritmusúvá teszi az öt ablak (ebből a kórusnál lévő vakablak) bélletes ívsora és a pilaszterek rendje. A nyolcszög három oldalával záruló szentély keskenyebb a hajónál. A födém négyszakaszos csehüveg boltozatú. A bejárat felöl háromíves boltozott karzat épült.
A templomhajót az oltártól elválasztó ikonosztásziont Arsa Teodorovici ikonfestő készítette. Az alsó képsoron Krisztus, Keresztelő Szent János és Istenszülő; a középsőn a tizenkét nagyünnep, a felsőn az apostolok ikonjai helyezkednek el. A berendezés a templommal egyidős.