Református templom

A református templom alapkövét 1911. április 8-án helyezték el a torony nyugati oldala alá okirattal és fémpénzekkel. A templomot neogótikus stílusban Kövecs Antal makói építőmester tervezte. A templomhajó elé középütt torony épült bélletes kapuval, fölötte rózsaablakkal, sarkain három szintet átfogó támpillérekkel; a középső szint vízszintes záródású ikerablakkal, legfölül a négy égtáj felé egy-egy zsalugáteres, csúcsíves ablakkal, a háromszögű oromfalon imitált toronyóra számlappal. A hajót kívül kéttagú támpillérek erősítik, közöttük három traktusban csúcsíves ikerablakok.

Alaprajzában nem követi a református templomépítési hagyományt; a hajóhoz észak felől olyan félköríves toldalék járul, mint a katolikus templomok szentélye, ez itt karzat funkciót tölt be, ehhez kelet felöl karzat följáróként egy toldalék csatlakozik, ami lehetne sekrestye is. A 18x10 méteres hajó belső falából enyhén kiemelkedő fapillérek tartják a rabitzból készült háromszakaszos román keresztboltozatot. A templom két végében kőmellvédes kórus van csúcsíves vakolat ívsorral.

A templom berendezése 1912-ben készült. A keleti oldalon álló neogótikus szószék Kincses Sándor makói asztalosmester munkája. A kétmanuálos, tízváltozatú orgonát Barakovits János építette 1941-ben.