Magyarcsanád-Bökény határában fekszik a Bekai-halom, amely a Körös–Maros Nemzeti Park tájképi és történelmi szempontból kitüntetett pontja. A titokzatos halom löszgyepe botanikai ritkaságok, és a közelében lévő Maros árvízvédelmi töltésének a halom közelében lévő szakasza egy fokozottan védett állatfaj otthona.
A meghatározás szerint a „kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak.
A kunhalmok általában 2–10 méter magas, 20–50 méter átmérőjű, félgömb alakú képződmények. A Kárpát-medencében egykor számuk több tízezer lehetett, mára néhány ezer maradt belőlük, és ezeknek is csak töredéke őrizte meg eredeti méretét és növényzetét. Sok kunhalom az intenzív mezőgazdaság, az útépítések és az illegális kitermelések miatt mára szinte teljesen eltűnt.
A Bekai-halom a Maros árterülete magas partján, egy elnyúló hát délnyugati végén áll. A néphagyomány szerint itt, a Bökény és Királyhegyes között elterülő síkon nagy csata volt a magyarok és a „török-tatárok” között, a csata végén a halottakat lovaikkal és fegyvereikkel együtt a halomba temették.
A 70-es nagy árvízkor látták igazoltnak a helyiek állításait, mikor többek szerint a víz a halom oldalából, aljából, a partból emberi és lócsontokat mosott ki. Állítólag egy idős molnár egy majdnem karhosszúságú „szablyát” is talált.
Azt is mondják, hogy Dózsa György parasztseregének halottai nyugszanak benne – olvasható Bede Ádám Makó és környéke halmainak felmérése, tájtörténeti leírása és összehasonlító állapotvizsgálata című tanulmányában.
Géppuskafészek és mérőpont
A halom a környező 86 méteres átlagos tengerszint feletti magasság fölé 8,5 méterrel emelkedik, nyugati oldala lankás, a keleti meredekebb. A Maros nagy vízállása idején régi idő óta innen hordták a káposztás földek védelmére szolgáló ideiglenes töltésekhez szükséges földet. Északkeleti lábánál hatalmas kiterjedésű gödör foglal helyet, amely egész a sárga földig ki van hordva.
Közvetlenül a második világháború előtt a halom északi lejtőjén feljáró árkot, tetejébe géppuskafészket ástak.
A tető délnyugati részén egy vastag, magas kőoszlop áll, amely egy geodéziai mérőpont. A tető nyugati felén is található egy háromszögelési pont, amely csak egy földbe süllyesztett, alig kiálló betonoszlop.
Fokozottan védett
A Bekai-halom felszínén a tiszántúli löszgyepek számos értékes faja megmaradt: így a ligeti zsálya, a közönséges borkóró, az ebfojtó müge, a kisvirágú csűdfű, a hasznos tisztesfű és a töviskés imola. A nagy szádorgó, egy érdekes életmódú, ritka növényfaj is előfordul a halmon, amely parazita, nincs benne zöld színanyag, imolafajok gyökerén élősködik, onnan nyeri a kész tápanyagot és a vizet is. A védett fajok közül a gumós macskahere és a karcsú orbáncfű néhány töves állománya is fellelhető a halom oldalában. A macskahere természetvédelmi értéke 5000 forint, a karcsú orbáncfűé 10 ezer. A gumós macskahere a nevét a gyökerén lévő kisméretű gyökérfüggelék alakjáról kapta. A karcsú orbáncfű a közönséges rokonához képest „karcsúbb” megjelenésű. Mivel ezek a halmok az utolsó hírmondóit őrzik az eredeti vegetációnak, ezért szigetszerű foltjaikra mint a természet „múzeumaira” kell tekintenünk, és megőrzésük mindannyiunk felelőssége .
Magyar tarsza
A halom környezetében egy fokozottan védett szöcskeféle, a magyar tarsza él. A lassú mozgású, röpképtelen fürgeszöcskeféle endemikus (bennszülött) faj a Kárpát-medencében, a világon csak itt fordul elő. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
A hajdani sztyeppei életközösség egyik utolsó hírmondója zöld színével tökéletesen beleolvad környezetébe. Lágyszárú, kétszikű növények zöld részeivel táplálkozik. A mozgásban izmos ugrólábai segítik, szárnyai csökevényesek, ezért nem képes a repülésre. A nőstényeknek feltűnő, felfelé ívelő tojócsövük van, ezzel rakják le petéiket a földbe. A peték akár 3–5 évig is szunnyadhatnak a talajban, így ha a felszíni populáció valamilyen okból megsemmisül, akkor is lesznek utódok, biztosított a faj túlélése.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A meghatározás szerint a „kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak.
A kunhalmok általában 2–10 méter magas, 20–50 méter átmérőjű, félgömb alakú képződmények. A Kárpát-medencében egykor számuk több tízezer lehetett, mára néhány ezer maradt belőlük, és ezeknek is csak töredéke őrizte meg eredeti méretét és növényzetét. Sok kunhalom az intenzív mezőgazdaság, az útépítések és az illegális kitermelések miatt mára szinte teljesen eltűnt.
A Bekai-halom a Maros árterülete magas partján, egy elnyúló hát délnyugati végén áll. A néphagyomány szerint itt, a Bökény és Királyhegyes között elterülő síkon nagy csata volt a magyarok és a „török-tatárok” között, a csata végén a halottakat lovaikkal és fegyvereikkel együtt a halomba temették.
A 70-es nagy árvízkor látták igazoltnak a helyiek állításait, mikor többek szerint a víz a halom oldalából, aljából, a partból emberi és lócsontokat mosott ki. Állítólag egy idős molnár egy majdnem karhosszúságú „szablyát” is talált.
Azt is mondják, hogy Dózsa György parasztseregének halottai nyugszanak benne – olvasható Bede Ádám Makó és környéke halmainak felmérése, tájtörténeti leírása és összehasonlító állapotvizsgálata című tanulmányában.
Géppuskafészek és mérőpont
A halom a környező 86 méteres átlagos tengerszint feletti magasság fölé 8,5 méterrel emelkedik, nyugati oldala lankás, a keleti meredekebb. A Maros nagy vízállása idején régi idő óta innen hordták a káposztás földek védelmére szolgáló ideiglenes töltésekhez szükséges földet. Északkeleti lábánál hatalmas kiterjedésű gödör foglal helyet, amely egész a sárga földig ki van hordva.
Közvetlenül a második világháború előtt a halom északi lejtőjén feljáró árkot, tetejébe géppuskafészket ástak.
A tető délnyugati részén egy vastag, magas kőoszlop áll, amely egy geodéziai mérőpont. A tető nyugati felén is található egy háromszögelési pont, amely csak egy földbe süllyesztett, alig kiálló betonoszlop.
Fokozottan védett
A Bekai-halom felszínén a tiszántúli löszgyepek számos értékes faja megmaradt: így a ligeti zsálya, a közönséges borkóró, az ebfojtó müge, a kisvirágú csűdfű, a hasznos tisztesfű és a töviskés imola. A nagy szádorgó, egy érdekes életmódú, ritka növényfaj is előfordul a halmon, amely parazita, nincs benne zöld színanyag, imolafajok gyökerén élősködik, onnan nyeri a kész tápanyagot és a vizet is. A védett fajok közül a gumós macskahere és a karcsú orbáncfű néhány töves állománya is fellelhető a halom oldalában. A macskahere természetvédelmi értéke 5000 forint, a karcsú orbáncfűé 10 ezer. A gumós macskahere a nevét a gyökerén lévő kisméretű gyökérfüggelék alakjáról kapta. A karcsú orbáncfű a közönséges rokonához képest „karcsúbb” megjelenésű. Mivel ezek a halmok az utolsó hírmondóit őrzik az eredeti vegetációnak, ezért szigetszerű foltjaikra mint a természet „múzeumaira” kell tekintenünk, és megőrzésük mindannyiunk felelőssége .
Magyar tarsza
A halom környezetében egy fokozottan védett szöcskeféle, a magyar tarsza él. A lassú mozgású, röpképtelen fürgeszöcskeféle endemikus (bennszülött) faj a Kárpát-medencében, a világon csak itt fordul elő. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
A hajdani sztyeppei életközösség egyik utolsó hírmondója zöld színével tökéletesen beleolvad környezetébe. Lágyszárú, kétszikű növények zöld részeivel táplálkozik. A mozgásban izmos ugrólábai segítik, szárnyai csökevényesek, ezért nem képes a repülésre. A nőstényeknek feltűnő, felfelé ívelő tojócsövük van, ezzel rakják le petéiket a földbe. A peték akár 3–5 évig is szunnyadhatnak a talajban, így ha a felszíni populáció valamilyen okból megsemmisül, akkor is lesznek utódok, biztosított a faj túlélése.