Őskori festékbánya

Lovas, egy bájos kis település a Balaton-felvidéken, Balatonalmádi és Balatonfüred között, nemcsak festői szépségű környezetével, hanem történelmi jelentőségével is hírnevet szerzett magának. Ez a hírnév 1952-ben kezdődött, amikor a falu határában végzett útépítési munkálatok során egy olyan őskori festékbánya maradványait fedezték fel, amely örökre beírta Lovas nevét az emberiség történelmébe.

Az 1951 és 1952 között zajló építkezésekhez szükséges dolomitot a Lovasi Mackói murvabányából bányászták. A munkások azonban szokatlanul nagy állatcsontokat és különös földfesték-maradványokat találtak a bányában. Az erdészet egyik képviselője felismerte, hogy ezek nem hétköznapi leletek, és értesítette Mészáros Gyulát, a Bakony Múzeum őskoros régészét. Mészáros azonnal felismerte a leletek különleges értékét, és a kutatásba bevonta Vértes Lászlót is, aki számos tanulmányban foglalkozott a felfedezéssel.

A szénizotópos vizsgálatok szerint a leletek körülbelül 11 750 évesek, ami az úgynevezett felső paleolitikum végére tehető. Ebben az időszakban az emberek már fejlettebb vadászeszközökkel rendelkeztek, és a régészeti leletek tanúsága szerint a mindennapi élethez használt eszközeik is kidolgozottabbak voltak. A lovasi festékbánya leletei között számos bányászeszköz, kaparó, penge, valamint halászathoz szükséges eszköz is előkerült, amelyek mind a korabeli emberek magas szintű kézműves tudásáról tanúskodnak.

A piros földfesték, amelyet a bánya területén találtak, valószínűleg kultikus jelentőséggel bírt. A régészeti feltárások során kiderült, hogy a neandervölgyi ember már eltemette halottait, és a temetkezésekkor piros porfestéket is használtak, ami a vér és az élet szimbóluma lehetett. A lovasi bánya területén feltárt nagy mennyiségű festék arra utal, hogy esetleg kereskedtek is vele, ami a korabeli emberek fejlett társadalmi kapcsolataira utal.

A Lovasi őskőkori festékbánya felfedezése egyedülálló Európában, hiszen ebben az időszakban a bányászat nem volt jellemző tevékenység. Míg a neolitikumban a bányák gyakoriak voltak, a jégkorszak végén, a felső paleolitikumban a bányászat ritkaságnak számított. A Lovasi festékbánya felfedezése tehát nemcsak Magyarország, hanem egész Európa történelmének is kiemelkedő jelentőségű eseménye.

A Lovasi őskőkori festékbánya ma már régészeti emlékhely, ahol a látogatók megismerhetik a felfedezés történetét és a leletek jelentőségét. A helyszín tökéletes úti cél mindazok számára, akik érdeklődnek a történelem, a régészet vagy a kultúra iránt, és szeretnének közelebbről megismerkedni az őskori emberek életével.

Lovas tehát nemcsak festői szépsége miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert egy olyan őskori helyszínt rejt, amely gazdagítja az emberiség történelmét és megmutatja, hogy elődeink hogyan éltek és milyen eszközöket használtak több ezer évvel ezelőtt.