Kő orra

A Kő orra nevezetű kilátópont kis kitérő az Országos Kéktúráról, de annál nagyobb élmény! Lépésről lépésre nyílik ki előttünk a Tapolcai-medence, melynek nyugati oldalán talán itt találjuk a legszebb panorámát.

A Kő orra beszédes név, ahogy egyre feljebb lépdelünk a füves domboldalon, eredete mégis némi magyarázatra szorul. Ahhoz, hogy követ lássunk, valójában beljebb kell merészkednünk az apró magaslat fái közé, az Öreg-erdőbe. Itt szembesülünk vele, hogy a Balaton-felvidék egy tipikus hegyén járunk: legalsó részein szőlőskertek és nyaralók sorakoznak, kissé feljebb füves lankáról nyílik balatoni panoráma, a legmagasabb régióban pedig napsütötte akácost találunk, amely egyébként sötét bazaltoszlopok rejteke (alighanem innen a név).

De amiért egy túra során érdemes idelátogatni, az a lankás lejtő által mutatott széles kilátás: a Balaton és a szigetszerűen elkülönült tanúhegyek „összefoglaló” látványa. Tapolca és a Balaton között járatva a tekintetünket, a Bakony előterében számos bazaltsapkás tanúhegyet látunk (pl. a két leglátványosabbat, a Badacsonyt és a Szent György-hegyet).

A tanúhegy érdekes természeti jelenség: ha például a Badacsonyra emeljük tekintetünket, tetőszintjében az egykori felszín magasságát láthatjuk, és azonnal felmérhetjük, mennyit pusztult, pontosabban alacsonyodott a külső erők hatására a Tapolcai-medence. A Tátikától Tihanyig tartó vulkáni működést bazaltos láva jellemezte. Mivel viszonylag rövid utat kell megtennie a felszínig, a bazalt igen forró olvadéka lassan hűl le, ezért megszilárdulása előtt nagy területen képes szétterülni. Egy apró mélyedést kitöltő lávató keletkezik, ami lapos, lepényszerű védősisakot képez az alatta lévő kőzetek számára. A felszín folyamatosan alacsonyodik az erózió hatására, de a kemény, ellenálló bazalt sikeresebben dacol a lepusztulással: így maradhatott környezeténél több száz méterrel magasabban a Tapolcai-medence tanúhegyeinek tetőszintje – tanúskodva az egykori magasságról.