Erdészeti és vasúttörténeti kiállítás Lentiben
Az erdei vasút Lenti állomásépülete 2004-ben épült. Várótermével és kiállítási célra kialakított másik két termével 2005 májusától ad otthont a „Göcsej kincsei, az erdő és a fa” címet viselő erdészet-, fűrészipar- és vasúttörténeti, valamint vadászati állandó jellegű kiállításnak.
A Zalaerdő Zrt. fennállása óta megkülönböztetett figyelmet fordít az eseményekben gazdag erdészeti, vadászati és fűrészipari múlt zalai emlékeinek felkutatására, megőrzésére, a szakmai kultúrát szolgáló, újabb szellemi értékek létrehozására. Vallják, hogy a múlt megbecsülésére és tiszteletére szüksége van nemzetünknek, mert erre a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István örökérvényű szavai is köteleznek bennünket: „Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jövő!”
A stílusában és hangulatában az egykor legnagyobb göcseji erdőbirtok, a herceg Esterházy hitbizomány uradalmi épületeit idéző vasútállomás termeinek dokumentum-, fotó- és tárgyi anyagán át, a látogató bepillanthat az itteni vidékre oly jellemző, értékes göcseji erdők színes világába, az értük dolgozó erdészek nehéz és önzetlen munkájába, a közel évszázados erdei vasút nagy múltú történetébe, a világhírű gímszarvas-gazdálkodás eredményeibe, s nem utolsó sorban az egykor méltán híres lenti fűrészipar emlékeibe.
E kiállítás célja, hogy a látogató – aki érdeklődésével megtisztelte a kiállítást – egy kicsivel több ismeretanyagot kaphasson az épületről és főleg a látottakról, s ezáltal még jobban tudatosuljon: az egykori nagy zalai erdészelődök után, ma is jó kezekben vannak az értékes göcseji erdők.
Egy, szinte az egész termet elfoglaló korhű gőzgép, valamint egy, 1923-ban gyártott, mára már kuriózumnak számító gőzkazán homlokzata ad lehetőséget a lenti fűrészüzem múltjának megismerésére.
A váróteremben kialakított vasúttörténeti kiállításon a menetrendszerűen közlekedő erdei vasút makettje mellett a látogatók egy interaktív térképen kaphatnak érdekes információkat az erdei vasút és a Zalaerdő Zrt. jellegzetességeiről.
Fotók: Pintér Csaba
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az erdei vasút Lenti állomásépülete 2004-ben épült. Várótermével és kiállítási célra kialakított másik két termével 2005 májusától ad otthont a „Göcsej kincsei, az erdő és a fa” címet viselő erdészet-, fűrészipar- és vasúttörténeti, valamint vadászati állandó jellegű kiállításnak.
A Zalaerdő Zrt. fennállása óta megkülönböztetett figyelmet fordít az eseményekben gazdag erdészeti, vadászati és fűrészipari múlt zalai emlékeinek felkutatására, megőrzésére, a szakmai kultúrát szolgáló, újabb szellemi értékek létrehozására. Vallják, hogy a múlt megbecsülésére és tiszteletére szüksége van nemzetünknek, mert erre a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István örökérvényű szavai is köteleznek bennünket: „Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jövő!”
A stílusában és hangulatában az egykor legnagyobb göcseji erdőbirtok, a herceg Esterházy hitbizomány uradalmi épületeit idéző vasútállomás termeinek dokumentum-, fotó- és tárgyi anyagán át, a látogató bepillanthat az itteni vidékre oly jellemző, értékes göcseji erdők színes világába, az értük dolgozó erdészek nehéz és önzetlen munkájába, a közel évszázados erdei vasút nagy múltú történetébe, a világhírű gímszarvas-gazdálkodás eredményeibe, s nem utolsó sorban az egykor méltán híres lenti fűrészipar emlékeibe.
E kiállítás célja, hogy a látogató – aki érdeklődésével megtisztelte a kiállítást – egy kicsivel több ismeretanyagot kaphasson az épületről és főleg a látottakról, s ezáltal még jobban tudatosuljon: az egykori nagy zalai erdészelődök után, ma is jó kezekben vannak az értékes göcseji erdők.
Egy, szinte az egész termet elfoglaló korhű gőzgép, valamint egy, 1923-ban gyártott, mára már kuriózumnak számító gőzkazán homlokzata ad lehetőséget a lenti fűrészüzem múltjának megismerésére.
A váróteremben kialakított vasúttörténeti kiállításon a menetrendszerűen közlekedő erdei vasút makettje mellett a látogatók egy interaktív térképen kaphatnak érdekes információkat az erdei vasút és a Zalaerdő Zrt. jellegzetességeiről.
Fotók: Pintér Csaba