Apponyi-kastély

A kastélyt gróf Apponyi József építette.
Építése 1824-1829 között zajlott. Az elkészítése után a kastély jellegzetességét jelentette, hogy az magán hordozta az év jegyeit a következők szerint: 4 évszakot: 4 ajtó, 12 hónapot: 12 kémény, 52 hetet: 52 szoba és a 365 napot pedig 365 ablak szimbolizálta.

Az évek során a kastély több átalakításon is át eset amik során ezeknek a jellegzetességeknek egy része elveszett. Az építéskor a kastély jobb szárnyában egy nagy méretű kápolna került kialakításra. A jobb szárny alagsorában a konyha és az ahhoz szükséges kiszolgáló helységek, még a bal szárny alagsori részében sütöde és egy kisebb boros pince került kialakításra.

A kastély következő tulajdonosa gróf Apponyi Rudolf egy fiatal szekszárdi építész segítségével, aki a kastélyt reneszánsz stílusjegyekkel látta el. Rudulf gróf halála után a kastélyt fia gróf Apponyi Sándor örökölte, aki 1878-ban házasságot kötött Eszterházy Alexandra grófnővel. A fiatal pár Rumpelmayer bécsi építészmérnököt kérte fel a kastély újabb átalakítására aki számos változtatást vitt végbe. Ekkor került kialakításra gróf Apponyi Sándor híres könyvtárának helysége is.

A kastélyban 1905. január 19-én nagy tűzvész pusztított, de szerencsére a kastélyban lévő híres könyvtárat sikerült megmenekíteni. A tűz következtében a tetőszerkezet teljesen leéget, aminek újra építését Fellner Sándor budapesti építész végezte, más általa szükségesnek vélt változtatásokkal együtt. A kastély ekkor nyerte el mai külső formáját.

Mivel Sándor grófnak és feleségének saját gyermekük nem született, ezért a híres könyvtárát az Országos Széchenyi Könyvtárra, még a kastélyt berendezési tárgyaival együtt a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozták.

1930-tól a kastély nagyrészt üresen állt, ezért a II. világháború alatt az Állami Földmérési Hivatal összes térképét ide szállították a budapesti front elvonulásáig. Ezután az épületben Szovjet katonai kórházat rendeztek be.

1946 elején internálótábornak használták a környék német családjainak a kitelepítése kapcsán. Végül 1946 őszétől mezőgazdasági iskola nyitotta meg kapuit a kastélyban, ami bár elnevezései és fenntartói az évek során többször is változtak a mai napig is helyet foglal a település leghíresebb épületében.

Kastély park:
A lengyeli kastély parkjának kialakítása a kastély építésével egy időre esett. 1829-ben a díszkert kialakítására gróf Apponyi József Sedlmayer bécsi kertészt hozatta el, aki sokféle fát és cserjét ültetette az épület köré. A kastély tulajdonosának és formájának változásai nyomát a park is magán viseli. 1870-ben a kertet 22 hektárral megnövelték.

A legnagyobb változások még is gróf Apponyi Sándor idejében érték a parkot. Ekkor egy víztorony is kialakításra került itt és több szökőkút és homokkő szobor is elhelyezést nyert benne. Az itt lévő növényeket is igen sok színűen bővítették tovább.

Sajnos az Apponyi család kihalása után a park kezelésére nem fordítottak elég gondot, ezért mára több növény faj is kihalt már. Akadnak azonban olyanok is amikbe a mai napig is gyönyörködhetnek az ide látogató piheni vágyó természet szerető emberek.

A park 1975 ota természetvédelmi terület. Sajnos az utobbi években a fa állományban sok kár keletkezett, de azét megtalálhatóak még a következő fajok képviselői: lucfenyő,selyemfenyő,duglászfenyő, nyugati platán, , mamutfenyő, tulipánfa, platánfa, vérbükk, hárs, vadgesztenye, stb.

A parkban a kastély előtt került elhelyezésre gróf Apponyi Sándor mellszobra.
A park hátsó felében a kastéllyal szemben egy homokkőből készült Obeliszk található. Ezt gróf Apponyi Antal emlékére állítatták a jobbágyai eredetileg a kölesdi birtokán 1824-ben, de annak eladása után Sándor gróf Lengyelre hozatta és parkban helyezte el.