Pusztatemplom romjai

Lajosmizse városának legrégebbi építészeti emléke a 14. század végén épült Pusztatemplom. A kora gótikus stílusú templom úgynevezett pusztatemplom volt, ami azt jelentette, hogy lakott területen kívül, a pusztában állt.

Az általunk ismert első régészeti feltárást Szabó Kálmán, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója végezte el 1927-ben. A templom réti mészkőből épült, zsindelytetıvel volt fedve.
A réti mészkő, népiesen „darázskő” jóval puhább, kisebb teherbírású, lyukacsos szerkezető, ezért is pusztul a hagyományos kızetekhez képest gyorsabban.
Ez a templomrom egyszerű, egyhajós, Keleten sokszögben záródó, gót stílusú templom maradványa. A szentélyben még látható az Oltáriszentség elhelyezésére szolgáló fülke.

Az újabb ásatásokat Fülöp András végezte el 1995-ben. Fülöp András 9 sírt tárt fel. Mivel a még meglévı támpillérek már nem feküdtek az alapon, hanem csak a levegőben lógtak, így erősítő támaszként már nem szolgáltak, hanem gyengítették, húzták a falakat. Emiatt a lehető legrövidebb idın belül meg kellett erosíteni a támpilléreket, melyet 1999-ben a Pusztatemplom Alapítvány a
Goméppel elvégeztette.
A Pusztatemplom és a közelében lévő kis település lakossága nagy valószínőséggel az 1591-1606 között tartó háborúban pusztult el.

A templom megközelítése: A templom az 5. számú fıúttól kb. 4-4,5 km-re
található. Könnyen megközelíthető az 5-ös számú fıúton Budapest felől
Lajosmizse felé haladva, a település előtti „Kónya dűlő” buszmegállónál
balra fordulva, áthaladva az M5-ös autópálya felett, majd egy kereszteződésen szintén egyenesen áthaladva már látható a templomdomb a rommal.