Református templom

A korai telepesek többsége svábokból és tótokból állt, akik többségében az evangélikus felekezethez tartoztak, a magyar lakosság jelentősebb része római katolikus volt. Ebből következett az, hogy a reformátusság a többi felekezethez képest később jelent meg, amit jól mutat az is, hogy a református anyakönyveket az 1820-as évektől vezették.

A református gyülekezet magját valójában a környező falvakból időközben betelepülő reformátusok alkották, akik nem rendelkeztek nagyobb földterületekkel. Templom építésére is csak egy helyi földbirtokos telek- és pénzadománya következtében kerülhetett sor 1912-ben.

A község legfiatalabb, hagymasisakos temploma egyben a legkisebb is. Két nagy harangját az I. világháborúban beolvasztották, de sikerült azokat pótolni, az egyiket 1924-ben, a másikat 1929-ben. A legkisebb, 70 kilós harangot 1971-ben öntötte Hilzer Ignác. A II. világháborúban többször is átment a front a falun, ami egy tüzérségi találat formájában nyomot is hagyott a templomban. Ezt a sérülést a harcok után a helyi reformátusok lehetőségeikhez képest gyorsan kijavították.

Teljes felújításra azonban 2012-ig kellett várni és így egyszerre ünnepelhette a gyülekezet a templom megújulását és 100éves évfordulóját is.