Alsó-temetői kápolna

Az Alsó-temetői kápolna építésének gondolata először 1867-ben a parókián, később 1868-ban Dósa György városi tanácsnok házánál merült fel. A Kápolna, Kálvária és Stáció Egylet alapítására 1869-ben került sor. A kápolna alapkövét 1869. május 3-án tette le Tóth Sándor c. kanonok, Kunszentmárton plébánosa, majd elindult az építkezés. A munkálatokat Sulyák János kőműves és László István ácsmester vezette.

A város egyetlen kápolnája két hónap alatt épült meg, miután a kereszt és a toronygomb is felkerült az épületre július 11-én. A későbarokk stílusú kápolnát Tóth Sándor plébános szentelte fel. A népies jegyeket is magán hordozó építmény félköríves, hossza 10 méter, szélessége 7,25 méter, a torony magassága 10 méter. Nyitott tornáca lehetővé teszi, hogy a bejáratot három oldalról közelítsük meg, ahol a harangozás is történik. Jobbra és balra Szent Péter és Szent Pál apostolok kőszobrát találjuk egy-egy félköríves falmélyedésben. A belső természetes megvilágítást két szintén félköríves ablak biztosítja. Az oltár asztalának mélyedésében 1869-ben helyezték el az addig a Nagykun kerületi börtön kápolnájában használt hordozható oltárkövet.

Az első harangot Gácsi János adományozta, majd Kurucz János 1872-ben felajánlott egy két mázsás harangot. Az utóbbit 1916-ban hadi célokra elszállították. Új harangot 1933 szeptemberében kapott a kápolna. Az építmény előtt kálvária–szoborcsoport és kálváriasor is található.

A kápolna titulusa: Hétfájdalmú Szűzanya. Felújítást 20 évenként végeztek, a legnagyobb helyreállítás 1992-ben történt, amikor az eredetivel megegyező vasajtók készültek el. Ekkor festette újra Seres Katalin a vaslemezre készült 14 stációs képet is.