Az emlékkereszt szentelése 2005. augusztus 21-én volt az ősi templomromnál. A Beliczai család a tulajdonában lévő területen minden év augusztus 20-át követő vasárnap szentmisével egybekötött megemlékezést és baráti találkozót tart.
Az árpád kori templomrom napjainkban zarándokhely lett. A romokat 1929-1932 között tárták fel, ám azóta a köveket széthordták, így szinte alig maradt valami a régi épületből. A templomot valószínűleg a XIII. században emelték, majd a tatárjárást követően gótikus stílusban kibővítették és egy 38 méter átmérőjű, nagyjából kör alakú falat vontak köré.
Ez utóbbi még ma is jól látható, végig lehet sétálni rajta. Görbe László piarista atya és Laczkó János régész- muzeológus nyújtott segítséget abban, hogy egy kereszttel méltó módon állítson emléket templomépítő őseinknek a Beliczai család.
A templom egyhajós volt, építési anyaga terméskő. A terméskövet kevés faragással tették alkalmassá az építkezésre. Magán a falon oltották meg a meszet. A megmaradt falakból látjuk, hogy erősen és jól építkeztek. Ritkaság számba megy az olyan templom, mint a baracspusztai, amelynek hossza 17,75 méter volt. Az alaprajzát tekintve román kori, ezt igazolja a félkörös apszisa (szentélye) és megmaradt lábazati köve. Az építkezés a XIII. század első felében történhetett. A szentély északi oldalához a gótika idején négyzetes kápolnát építettek. A kápolnával egy időben építették a félkörös szentélyhez a kiugró két támpillért is. Ekkor készülhetett a templomot övező kör alakú fal, ami a templomot és az ezen a falon belül lévő rendházat védhetővé tette; itt keresett védelmet a falu népe ellenséges támadás alkalmával. A templom nagy részben hatalmas, faragott homokkövekből készült. Alapjához és a templomot körülvevő falhoz alföldi terméskövet használtak. Vakolata vastag és jó anyagú, bizonyos részeken zöld, piros, sárga és fekete színű falfestés díszítette.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az árpád kori templomrom napjainkban zarándokhely lett. A romokat 1929-1932 között tárták fel, ám azóta a köveket széthordták, így szinte alig maradt valami a régi épületből. A templomot valószínűleg a XIII. században emelték, majd a tatárjárást követően gótikus stílusban kibővítették és egy 38 méter átmérőjű, nagyjából kör alakú falat vontak köré.
Ez utóbbi még ma is jól látható, végig lehet sétálni rajta. Görbe László piarista atya és Laczkó János régész- muzeológus nyújtott segítséget abban, hogy egy kereszttel méltó módon állítson emléket templomépítő őseinknek a Beliczai család.
A templom egyhajós volt, építési anyaga terméskő. A terméskövet kevés faragással tették alkalmassá az építkezésre. Magán a falon oltották meg a meszet. A megmaradt falakból látjuk, hogy erősen és jól építkeztek. Ritkaság számba megy az olyan templom, mint a baracspusztai, amelynek hossza 17,75 méter volt. Az alaprajzát tekintve román kori, ezt igazolja a félkörös apszisa (szentélye) és megmaradt lábazati köve. Az építkezés a XIII. század első felében történhetett. A szentély északi oldalához a gótika idején négyzetes kápolnát építettek. A kápolnával egy időben építették a félkörös szentélyhez a kiugró két támpillért is. Ekkor készülhetett a templomot övező kör alakú fal, ami a templomot és az ezen a falon belül lévő rendházat védhetővé tette; itt keresett védelmet a falu népe ellenséges támadás alkalmával. A templom nagy részben hatalmas, faragott homokkövekből készült. Alapjához és a templomot körülvevő falhoz alföldi terméskövet használtak. Vakolata vastag és jó anyagú, bizonyos részeken zöld, piros, sárga és fekete színű falfestés díszítette.