Batthyány-Strattmann-kastély

Körmend ékessége a hercegi Batthyány-Strattmann-kastély, az ország egyik legjelentősebb műemlékegyüttese. Magyarországon öt kastélyegyüttes került a kulturális közcél szempontjából kiemelt kastélyok közé, melyek a magyar kastélyépítészetet leginkább reprezentáló alkotások: az óbudai Zichy-kastély, a fertődi Esterházy-kastély, a gödöllői Grassalkovich-kastély, a körmendi Batthyány-Strattmann kastély és a keszthelyi Festetics-kastély.
A körmendi műemlék hosszú históriájával a fentiek közül is kiemelkedik, hiszen a barokk kastély megalkotásához felhasználták a 15. századi várkastélyból a 17. század folyamán kiépített végvár falait.

A kastély gyűjteményei
A kastély leltáraiból és a fennmaradt enteriőrfotók alapján tudjuk, hogy a főúri rezidencia hercegi pompával volt berendezve. A barokk és rokokó bútoroknál is nagyobb értéket jelentettek a 2. világháború előtt a kastélyban őrzött gyűjtemények: a történettudomány számára rendkívül fontos családi levéltár, a tartalmilag és kötészetileg értékes könyvtár, valamint az országosan is jelentős fegyvertár.

1945 áprilisában a gazdátlanná vált várat az orosz katonaság megszállta, s ezzel elkezdődött az épületben maradt ingóságok végleges pusztulása. A megmaradt bútorokat elhordták, egy részüket az ablakon kihajigálva összetörték. A híres fegyver- és nyeregtárat ritkaságaival együtt szétdúlták, a hatalmas, harmincöt köbméterre becsült levéltár iratait az épület ablakaiból a puszta földre szórták. Egy részüket a katonák gyújtósként az udvaron működő húsz katlan alá hordták, más részét a Rábán túli Hegyaljára szállítván meggyújtották. A várbeli állapotokról szemtanúk számoltak be: „Láttam, hogy nagy szeméthalmokban IV. Béla, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejéből királyi oklevelek vannak függő pecsétekkel ellátva, melyhez az orosz katonaság nagymennyiségű burgonyahéjat, hamut, szalmát, gipszet, kormot és egyéb szemetet szórt… A látvány minden elképzelést felülmúlóan kétségbeejtő… a képtár összeszabdalt darabjai, vászonra húzott régi kéziratos térképek és leszaggatott 17. századi remek bőrkötések a kitört ablaktáblák helyett használtattak fel… mocsok, bűz és piszok, rombolás mindenütt”.

A kastélyban felhalmozott régiségeket azonban nemcsak pusztították, hanem lelkiismeretes, a történeti értékeket becsülő körmendiek mentették is. A levéltárat részben megsemmisítő orosz katonák kezei közül kockázatos körülmények között Kőszegi János igazgató-tanító körmendi diákok bevonásával, dr. Kevey István főszolgabíró, kisebb mértékben pedig Peszeszér József hercegi főkertész mentette meg 1945 nyarán a biztos pusztulástól.

A Batthyány család az évszázadok folyamán hatalmas mennyiségű iratanyagot halmozott fel, melynek a hercegi ágra vonatkozó részét Körmenden, a kastély egyik melléképületében őrizték a 18. századtól. Az 1947-ben Körmendről Keszthelyre, majd 1953-ban Budapestre került levéltár az 1956-os forradalom során újabb súlyos károkat szenvedett el.

Az ország második legnagyobb, 210,7 folyóméter terjedelmű családi levéltára ma Budapesten kutatható a Magyar Országos Levéltárban, de a háborúban szétdúlt iratok egyes darabjait a körmendi múzeumon kívül más köz- és magángyűjteményekben is fellelhetjük.

A Batthyány levéltár köztörténetileg is igen értékes iratanyagot őriz a 17. századi törökellenes harcokkal kapcsolatban. Ebből a korszakból szintén becses források a részletes birtokigazgatási iratok. A 18. században országos tisztségeket betöltő családtagok révén került politikai, katonai és művelődéstörténeti szempontból fontos iratanyag a levéltárba. A 16-19. századra vonatkozóan pedig az összes magyarországi levéltárak között páratlan értékű missilisanyag maradt fenn benne.

Batthyány Károly könyvtárát Bécsben, Trautmannsdorfban és Payersbachban alakította ki. 1772-ben bekövetkezett halála után a család a herceg könyveiből tekintélyes gyűjteményt hozott létre Körmenden. Az öröklött könyvek számát maguk is gyarapították, ez magyarázza azt, hogy a ma fellelhető kötetek közül néhány későbbi kiadású. A könyvtár 1945 utáni sorsa a források alapján ellentmondásos, annyi azonban bizonyos, hogy 1947 júliusában anyagát az Iparművészeti Múzeumban helyezték el, ahol ma 2617 kötetet tartanak nyilván.

A gyűjtemény sokoldalúságát az egykori tulajdonos sokszínű érdeklődése határozta meg. Batthyány Károly tanulmányai nyomán, s hosszú hadi pályája során túlnyomórészt praktikus könyvekből álló, nagy könyvtárat gyűjtött össze magának. A kötetek között tetemes mennyiségben találhatók térképek, elméleti harcászattal foglalkozó, valamint gyakorlati tankönyvek, hadtörténeti munkák. Figyelemre méltó a filozófiával foglalkozó gyűjteményrész, amelyben a skolasztikus filozófia kézikönyvei mellett megtalálhatók a kor legmodernebb munkái is. Az antik és modern irodalom a könyvtár fontos területe volt. Több szempontból érdekes anyag ez, jelét adva annak, hogy a könyvtár átgondolt válogatás eredményeként gyarapodott. Másrészt pedig a német nyelvű felvilágosodás-irodalom iránti szeretetről tanúskodik, mely később a francia klasszikusok felé fordul. A teológiai könyvek száma is meglehetősen nagy. Ezeket vizsgálva körülhatárolható az egykori tulajdonos érdeklődési köre, aki különös figyelmet mutat az egyházi retorika iránt is. A történelmi, filozófiai, teológiai művek mellett találunk itt szótárakat, nyelvkönyveket a kor természettudományos kiadványaival együtt, melyek az enciklopédikus tudományosság minden cikkelyét felvonultatják.

A könyvtár nemcsak tartami, hanem küllemi szempontok alapján is kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen több, különleges és egyedi kötéssel rendelkező mű is fellelhető benne. A kötetek egész- vagy félbőr kötést kaptak, nem ritka a dombornyomásos, aranyozott előlapú példány köztük. Az igényes munkát fémjelzik az aranyozott vagy márványozott metszési felületek, a míves gerincek.

A kastély főépületében elhelyezett fegyvergyűjtemény a nyeregtárral együtt a báró Miske Kálmán által felvett 1915. évi hitbizományi leltár adatai szerint 980 té­telből, több mint 1000 darabból állt. Ekkor a 365 db puska, 134 db pisztoly, 140 db kard, 37 db szurony kétharmadát tette ki a gyűjteménynek. A korábbi időkből származó sodronyingek, vértek, sisakok, illetve a törökkel vívott küzdelmek során hadizsákmányként szerzett török fegyverek és felszerelési tárgyak számot­tevő értéket képviseltek. A sátrak, hadijelvények, nyergek, díszes nyeregtakarók és lószerszámok, puzdrák, íjak, lándzsák a gyűjtemény látványosságai közé tar­toztak.

A fegyver- és nyereggyűjteményben számos ritkaságot őriztek. Egy gyermek számára készült teljes vértezetet, egy Zsigmond-kori Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló elefántcsont dísznyerget, egy zászló töredékét, mely a családi hagyo­mány szerint a mohácsi vészből származott, s nem utolsó sorban II. József gyer­mekkori gyakorlópuskáját, játék katonáit.

A háború pusztítása jórészt megsemmisítette a híres fegyvergyűjteményt. A kastélyt megszálló orosz katonák egy részét összetörték, megrongálták, elhur­colták. Kőszegi Jánosnak 650 darabot sikerült megmenteni belőle, melyeket 1948-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba szállítottak.

Körmend és a Batthyányak évszázadai
A 2014-ben létrehozott állandó kiállítás a kastély nyugati szárnyának első emeletén, hét teremben található. Három teremben Körmend és vidéke természetrajzát, régészeti leleteit, céhtörténeti értékeit, és a 19-20. század fordulójának polgári kulturális emlékeit láthatja az érdeklődő közönség. A gyűjtemény néhány kiváltképpen érdekes darabja: a mészáros céh 1726-os évszámú ónkannája, az ács-cserepes-kőműves céh 1826-os céhlevele, kékfestő nyomódúcok, 1888-ban készült, működő toronyóraszerkezet, 19. századi velocipédek, Molnár Lajos madárgyűjteménye. Egy rekonstruált velocipédre fel is kapaszkodhat a kíváncsi látogató.
A Batthyány család és körmendi kastélyuk történetét bemutató kiállítás négy teremben tekinthető meg. A főúri família számos nagyságot adott az országnak: Batthyány I. Ádám dunántúli főkapitányt, Batthyány Lajos Ernő nádort, a hercegi címet megszerző Batthyány Károly tábornagyot, Batthyány Fülöp mecénást, Batthyány Lajos első felelős miniszterelnököt és a boldoggá avatott szemorvost, Dr. Batthyány-Strattmann Lászlót. Az interaktív elemekkel gazdagon illusztrált kiállítási egységek között tanulmányozható a Batthyány család története a 14. századtól napjainkig, a kiemelkedő személyiségeket öltöztetett szobruk mellett a hozzájuk köthető tárgyak és dokumentumok személyesítik meg. A kiállításrészbe beépült a vakok és gyengénlátók múzeumi esélyegyenlőségének megteremtése érdekében létrehozott tapintható tárlat, mely a Batthyány családhoz kapcsolódó műtárgyak másolatait, rekonstrukcióit tartalmazza. A kiállításrészben elhelyezett valamennyi tárgy megérinthető, anyaga, plasztikája érzékelhető. Ez a kiállításrész speciálisan úgy készült, hogy a látók mellett a látássérültek érdeklődését is kielégítsük. A tárlat érdekességei: felpróbálható barokk paróka, aranygyapjas rendi jelvény a hozzá tartozó díszes lánccal, a körmendi kincslelet táljairól készült másolatok, Batthyány I. Ádám díszbuzogányának rekonstrukciója.

Cipőtörténeti Gyűjtemény
A Cipőtörténeti Gyűjtemény a lábbeli készítés történetét taglalja. A kiállítás 120 darab mechanikai cipőgyártás kezdetei előtt készített cipőn, papucson, csizmán kívül 67 darab gyári technológiával készült lábbelit is bemutat egy hagyományos suszterműhellyel együtt. A gyűjtemény kiemelkedő darabjai: Erzsébet királyné és Jászai Mari cipői, de egzotikus lábbeliket is bemutatunk, mint például a kínai nyomorított lábra való cipő, papírtalpú japán papucs, amerikai mokaszin, vagy a gyöngyházberakásos magastalpú perzsa papucs.