Borjádi Petőfi Emlékméhes

A 19. század első feléből származó épület népi műemléki státuszt élvez. Az utcája és a Sió-csatorna közötti nagy parkban szabadon áll egy téglalap alaprajzú, földszintes, téglafalazással készült, náddal fedett, nyeregtetős épület. Hosszoldala felől nagy szakaszon nyitott részében a méhészet eszközeinek bemutatója látható. Egyetlen belső zárható helyisége van az épület végén, ebben rendezték be a Petőfi-emlékszobát.

1845 őszén Petőfi Sándor a borjádi Sass-kúria vendége volt. A kúria épülete már nem áll, csak a méhes – a költő kedvenc tartózkodási helye – maradt meg. A költőt a vidékhez egyébként hosszabb sárszentlőrinci diákoskodása okán kellemes emlékek kötötték. A hagyomány szerint Úzdról indult az a négyökrös szekér, amely az „úri társaságot” Borjádra hozta haza, s amely azután közismert költeményének a címadója is lett.