Rotunda

Ami a települést építészeti és történeti szempontból igazán fontossá teszi, az az egykori – mára lebontott – barokk templom szentélyeként fennmaradt körtemplom – rotunda. A rotundák a hazai román építészet jellegzetes csoportját alkotják, amely ugyan nem tekinthető általánosan elterjedt, mindennapi építészeti formának, de az ország viszonylag sok helyén megtalálható.

A kiszombori a körtemplomok két legalapvetőbb altípusa – kívül-belül kör alaprajzú, szentéllyel bővített és kívül kör, belül hatkaréjos alaprajzú – a jóval ritkább második csoportba tartozik. Legközelebbi, az ország mai területén fennmaradt, párhuzama a bodrogközi Karcsa református templomának szentélye.

A rotundák elterjedését többen többféleképp magyarázzák. Egyesek szerint Nagy Károly aacheni palotakápolnájának mintájára alakultak ki, míg mások Bizánc alapvetően centrális jellegű építészetének hatását hangsúlyozzák. Vannak, akik úgy vélik: a kör alaprajzú épület falainak kitűzése a legegyszerűbb, csak egy karó és madzag kell hozzá.

A középkori Zombor központi szerepét jelzi templomának igényes építészeti kiképzése, illetve festészeti díszítése is, amely a kegyúri jogokat gyakorló Telegdiek bőkezűségét bizonyítja. A neoromán katolikus templom hajójáról leválasztott rotundát a valaha méltán világhírű magyar műemlékvédelem gyakorlatának megfelelően állították helyre az 1980-as években. Ekkor tárták fel a bejárati előcsarnok alapfalait és a helyreállítás során épült a ma látható, középkorihoz hasonló fedélszék is.