Kisvárdai vár

A Várdai család 1415-ben Zsigmond királytól kapott engedélyt, hogy Várdán vagy valamely más birtokán kőből vagy fából erősséget, avagy kastélyt építsen. A várdai kastély felépült amely köré 1451 köré vártartomány szerveződött.
1465-ben arra utalnak a fennmaradt okleveleink, hogy már folyt az új kisvárdai vár építése. Várdai István téglarakó és mészégető mestereket fogadott. Kisvárda várát először 1471-ben említik először a fennmaradt iratok, ezúttal már castrumként.

Az új vár bizonyosan azonosnak tekinthető a ma is ismert várhellyel és ettől fogva az oklevelekben is castrumként és nem kastélyként szerepelt. A második várépítő, Várdai Ferenc erdélyi püspök irányításával 1520-ra elkészül a vár. Ezt követően 1565–85 között történt a vár bővítése, új bástyák építése, melyet a család utolsó felnőtt férfitagja, Várdai Mihály végeztetett el. Az utolsó Várdai, Katalin halála után 1630-1640-es években került sor a várépítés negyedik szakaszára, mely, az akkori résztulajdonos, Nyáry István nevéhez fűződik. A várat lakóhellyé szerette volna átalakítani, bővíteni, kényelmesebbé tenni, a kor barokk stílusának megfelelően. Ekkor építették a várkápolnát. A vár a XVII. század második felében több birtokos család (Esterházy, Homonnai, Zichy) között öröklődött, osztódott.

A belső lakótömböt egy többszörösen levert facölöpökből álló külsővár is kerítette, melyben a helyőrség, az istállók és a raktárak kerültek elhelyezésre. Az egész nagy területű várat mély vizesárok és mocsaras terep oltalmazta a váratlan lerohanástól.

A vár az ország három részre szakadását követően vált igazán stratégiai fontosságúvá. A Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és a Lengyel Királyság határán fekvő vár stratégiai helyzetéből adódott, hogy időről időre királyi mezei hadak szállták meg a palánkot.

A viszonylagos békés éveket a 16. században felváltották a belháborúk. A Szapolyai János király ellenében szintén magyar uralkodóvá választott Habsburg Ferdinánd híveinek évtizedekig tartó csatározásai során többször is gazdát cserélt Kisvárda.

A Rákóczi-szabadság harc elején bár megostromolták (valójában inkább körülzárták) a várba menekült Szabolcs vármegyei nemességet, ennek ellenére fontos katonai funkciót nem látott el Kisvárda. A szabadságharc idején Kisvárda ágyúit Munkácsra szállították, falai között a vármegye élelmiszerraktárt hozott létre, és hadifoglyokat is ide helyezték el. Rákóczi Ferenc négyszer járt Kisvárdán 1703-1711 között. A vár pusztulása a szabadságharc után kezdődött. A vár köveit és tégláit elhordták és építkezésekhez használták fel. A közbirtokosság 1828-ban hozott határozata szerint: „ A Vár fenn álló falát, mint betses régiséget, meg hagyja a Földes Uraság a mostani állapotjába, annak fundusát pedig közönségesre felhagyja úgy, hogy az árendába kiadatván, a jövedelmével osztozni fognak”. Ezt a határozatot tekintik a magyar műemlékvédelem egyik első dokumentumának.

A várkert az 1880-as években kedvelt kiránduló- és szórakozóhely, majálisok, színházi rendezvények, ünnepségek helyszíne volt. 1954-ben egy sportpálya építése közben, ásatásokat végeztek, 1962-ben pedig kiállítást hoztak létre a várban. 1981-ben megalakult a Kisvárdai Várszínház, amely átvette a múzeum helyét.