Református templom

Kunszentmárton Jász-Nagykun-Szolnok megye legdélebbi városa a Hármas-Körös bal partján. Az Árpád-kortól kezdve lakott hely, IV. Béla király a Tiszántúlra, így ide is telepített kunokat, innen a település kun előtagja. A törökdúlás nagyon megviselte a községet, sokáig lakatlan volt. 1717-19-ben Radics István jászapáti kisbíró vezetésével jászok népesítették be ismét a területet. Az alapítók idejövetelük után ideiglenes kápolnát építettek.

A második, bár még mindig kicsiny templomot 1722 körül emelték Szent Márton tiszteletére. A templom nem tudta kielégíteni az egyre növekvő lélekszámú település igényeit, így 1745-ben elkezdődött egy új templom építése. A templom azonban anyagi erők híján torony nélkül maradt, csupán egy kis fatornyocskára tellett. 1760-ban már elég erőt érzett a község magában és megegyezett Szablyik Jánossal (aki a templomot is építette), hogy készítse el a "tizennégy öl magasságú" tornyot. 1763-ban készült el az órával felszerelt torony. A templom gyors romlásnak indult, 30 év elteltével nagyszabású felújításra volt szükség. 1779-ben egy tekintélyes pesti kőművesmestert hozatott a tanács Jung József személyében, aki a templom lebontását javasolta. Ebbe a tanács is beleegyezett és felvették a jegyzőkönyvbe: "A templom (maradván a torony!) lerombolandó és helyébe egy új, nagyobb és erősebb templom emelendő." Tulajdonképpen itt kezdődik a mai templom históriája.

Jung József tervét fogadták el, aki a tervrajzot 1781-ben mutatta be (ő tervezte többek között a jászberényi katolikus, és a budapesti, Petőfi téren álló ortodox templomot is). Jung későbarokk stílusa leegyszerűsödést mutat; a rokokó fölött eljárt az idő. Az ünnepélyes alapkőletétel 1781. június 24-én volt. A fővállalkozó Jungon kívül Gruber József ácsmester és Rabl Károly kerületi kőművesmester működött közre. Az új templomot a régi köré építették, hogy a liturgikus cselekmények a munkálatok alatt is végezhetőek legyenek. Mikor az új falak elkészültek, a régi templomot egyszerűen kihordták az újból. Az új templom megáldása 1784. november 11-én, a Szent Márton-búcsú keretében történt. A szertartást a püspök megbízásából Horváth Imre egri kanonok végezte. A templom tornya 60 m magas. A főoltár építményét és a két mellékoltárt Rabl Károly, a márványozást Spórer János Mihály egri mester végezte. A szentély kifestését, az oltárpárkányzatok, oszlopfők és a szentségházajtó aranyozását Fahrensohn Ferenc egri festő készítette el. 1788-ban készült a főoltárkép, melyet az egri Czirkler János festett (Szent Márton feltámaszt a halálból egy ifjút). A szószék Motzer József egri szobrász műhelyében készült. A templombelsőt 1861-ben festették, majd 1888-ban renoválták. Az orgonát Dangl Antal aradi mester készítette 1889-ben. 1892-ben készültek a szentélyben lévő 2,5 m magas Szent Péter és Szent Pál szobrok. Ebben az évben készültek el carrarai márványból a Jézus Szíve és Mária szobrok. 1822-23-ban magasították meg az aránytalanul kicsi tornyot. 1895-ben készült el a 23 m magas új vörösréz toronysisak.

Az épület állagának megerősítésére és megnagyobbítására Aigner Sándor dolgozott ki terveket: 1909-ben elkezdődött a templom bővítése két mellékhajóval. Ez 1910-ben készült el. A festési munkálatokat Muhits Sándor Iparművészeti-iskolai tanár végezte. A mellékhajók oltárai: Szent István, Szent Kereszt, Jézus Szíve, Mária, Assisi Szt. Ferenc és Páduai Szt. Antal. Nagyméretű falfestmények: Szent László vizet fakaszt és Utolsó Ítélet. Legutóbbi renoválások: 1992-ben fejeződött be a templom teljes belső, 2005-ben pedig a külső felújítása.

Messze földön híres templomunk művészi díszítésével, berendezésével és 62 méter magas, a Körös habjaiban visszatükröződő kecses tornyával kiemelkedik az alföldi barokk templomépítészet alkotásai közül, hirdetve jász őseink buzgóságát, de - egyedülálló módon a Nagykunság templomai között - a főbejárat fölött megformált nagykunsági oroszlános címer egyben emléket állít a kun elődök emléke előtt is.